A tengeri tehenek rendjébe tartozó karibi manátuszok vagy lamantinok az év ezen szakaszában Észak-Amerika partjaitól délebbre, melegebb vizekbe húzódnak. Ilyenkor a legsebezhetőbbek, a sekély vízben a hajócsavarok komoly sérüléseket okoznak a hatalmas, békés növényevők testén. A becslések szerint 10 ezer manátusz élhet a vadonban, ennek csaknem fele Florida vizeiben. Négy faj alkotja a tengeri tehenek, más néven szirének rendjét, és ők az élő példa arra, minden mítoszban van valami igazság.
Kolumbusz első amerikai útján Haiti környékén 1493. január 8-án tisztán látott három sellőt a vízből kiemelkedni, ám csalódást okoztak a felfedezőnek: közel sem voltak olyan szépek, mint ahogy mondják, arcuk inkább férfias vonásokat mutatott – jegyezte fel naplójába. És valóban, akárcsak a görög mitológiák szirénjei, a lamantin is gyakran kiemelkedik a vízből, esetenként mintha a “farkán állna” a vízben – írja a National Geographic. Nem csoda, ha a távoli szemlélő emberi formát lát benne.
Az első, Európában megvizsgált példányok komoly fejtörést okoztak a tudósoknak: az egyértelműen halként végződő állat mellső lábainak csontjai kísértetiesen hasonlítanak egy kis női karhoz. A világ másik sarkában, Malajziában háromezer éves barlangrajt tanúskodik a tengeri tehenek tiszteletéről, őket ott a tenger úrnőjének nevezték. Az őslakosok szerint a tengeri emlősök hajdanán emberek voltak, jelenleg pedig női alakban segítik a bajba jutott halászokat.
Ha távolról emberi is ez az óriás, közelről már cseppet sem tűnik kívánatos hölgynek. Az Amerika partjainál úszkáló lamantinok 2,5-4,5 méteresre nőnek, súlyuk 200 és 600 kilo között mozog. “Arcuk” tényleg kedves, de inkább egy bamba óriást sejtet, mint a végzet asszonyát. Az elefánt egyik legközelebb rokona, teste pár sertétől és tapintószőrtől eltekintve csupasz, bőre szívós és öt centiméter vastag.
