A rómaiakra igazán nem volt jellemző a vallási alapú gyűlölködés, pantheonjukban békében megfértek, sőt sokszor összeolvadtak ősi isteneik a “jövevényekkel”. A meghódított népek nyugodtan hódolhattak saját isteneiknek, de a vallási türelemnek is voltak határai. A “nemzeti vallást” tiszteletben kellett tartani, a római istenek megvetése hazaárulásnak számított. Ugyanígy nem lehetett megtagadni a császárkultuszt, azaz az uralkodó isteni mivoltát.
Mindez nyilván nehezére esett a korai keresztényeknek, ám Jézus szavai alapján eleinte elkerülték az összeütközést az állammal: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, s Istennek, ami az Istené”. Róma sem foglalkozott velük, amíg az új vallást csupán egy zsidó szektának tartotta. Amikor azonban felismerte önállóságát és fenyegetését az állam által vallott hitre, új és idegen vallássá nyilvánította. A vád istentagadás, az államvallás megtagadása és felségsértés volt, a bűnöst a római jog közellenségnek tekintette.
Konstantin látomása Wikipedia
Megkezdődött a háromszáz évig tartó keresztényüldözés, az új hot azonban megállíthatatlanul terjedt és lassan tetőtől talpig átszőtte a társadalmat. Nagy Konstantin volt az az uralkodó, aki felismerte a kereszténységben rejlő erőt, és IV. század elején a maga javára fordította az “ellenséget”. Felvette a keresztény hitet, megszüntette az üldözést és vallásszabadságot hirdetett. Nem sokkal később pedig a kereszténység vált a Római Birodalom államvallásává.
Konstantint persze isteni jel vezette. Rómát társcsászárok irányították, az egyeduralom megszerzéséért polgárháború tört ki. Konstantin a nyugati területek megszerzése után uralma alá hajtotta egész Észak-Itáliát, és Róma ostromára indult. Hadai 312. október 27-én érkeztek a város közelébe, és ezen a napon gyakorlatilag megfordult a világ sorsa is. A legenda szerint a császár délután jelenést látott a napkorong körül: a keresztény Isten szimbólumát, a keresztet, és alatta egy mondatot: “In hoc signo vinces!”. Azaz: „E jelben győzni fogsz!”.
Éjszaka Konstantin álmában megjelent Jézus, és elmagyarázta neki a jelenés értelmét. A császár az isteni üzenet hatására megtért a kereszténységhez, katonáit pedig arra utasította, hogy Krisztus jelével a pajzsukon harcoljanak. Hogy, hogy nem, másnap győzelmet aratott. Legfőbb riválisa felett aratott győzelme és megtérése pedig a keresztény vallás és a Római Birodalom fennmaradásának szempontjából is kulcsfontosságúnak bizonyult.
