Október 25., a “véres csütörtök” volt az 1956-os forradalom és szabadságharc talán legszörnyűbb napja. A Kossuth téren békésen tüntető tömegre sortűz zúdult, százak haltak vagy sebesültek meg az értelmetlen vérontásban. Kő András a Rubicon.hu-n megjelent cikkében több száz szemtanú vallomása, levéltári források alapján úgy véli, a lövöldözés a szovjetek bűne.
A teret ki kell üríteni
A kormányzati negyedet belügyi karhatalmi alakulatok védték, az épületek őrzését a hírhedt államvédelem, az úgynevezett „kék” ÁVH-sok több alakulata biztosította. A sorozott állományú határőrség, úgynevezett „zöld” ÁVH-s alakulatait is a fontosabb épületek védelmére vezényelték. Egységes parancsnokság híján minden alakulat külön irányítás alatt állt, kevés volt a lőszerük és a fegyverük. Komoly erőt csak az itt lévő szovjet páncélosalakulatok jelentettek. Október 25-én a délelötti órákban az MDP Akadémia utca 17. szám alatti székházában tartózkodott a teljes magyar politikai vezetés. Kilenc és tíz óra között ide érkezett három páncélossal több szovjet vezető, köztük Ivan Szerov, a KGB elnöke.
Itt értesültek róla, hogy több ezres tüntető tömeg érkezett a Parlament elé: a békés civilek közt nők, gyerekek és idős emberek is voltak. Szerov az Akadémia utca és a Kossuth tér sarkán szemrevételezte a terepet, s utasítást adott a parlament előtti tér kiürítésére. A tér sarkán látta a szovjet tankok személyzetével barátkozó embereket. Katonaként tudta, hogy a Parlament előtt álló tankok lőszerrel és üzemanyaggal vannak feltöltve. Mint KGB-főnök felismerte, hogy ez az Akadémia utcai pártközpontra – és az ott tartózkodó magyar és szovjet pártvezetőkre veszélyes lehet. Ezért adott parancsot a Kossuth tér kiürítésére. Az elöl álló tank késlekedett a tűz megnyitásával, feltehetően azért, mert nem az egység parancsnoka adta ki az utasítást.
Europress Fotóügynökség
Lövések mindenhonnan
Sürgethették, hogy kezdje el a riasztólövéseket, mert a Szerov kíséretében lévő egyik magyar tiszt – Jamrich Mihály ávós ezredes – géppisztolyával rövid sorozatot adott a levegőbe. Ez volt a kezdet. Utána a tank először valóban riasztólövéseket adott le, majd megszólaltak a Parlament főbejárata előtt lévő páncélosok géppuskái is. A tömegben pánik tört ki, a téren tartózkodó körülbelül háromezer ember meglódult. Azok, akik a Parlament épülete és az előttük álló szovjet páncélosok közötti területen voltak, az épülettömb kiszögelléseiben, illetve a páncélosok mögött és alatt próbáltak menedéket keresni. Akik nem voltak elég fürgék, a riasztólövések után kapták a következő sorozatot. Ők voltak a vérengzés első halottjai, illetve sebesültjei – olvasható a Rubicon.hu-n.
A fentiekkel majdnem egy időben a Kossuth-szobor mögött elhelyezkedő szovjet páncélosok ágyúval – repeszgránáttal – belőttek a Kossuth Lajos tér 9-es számú épületének felső szintjébe, majd repeszgránát robbant a Rákóczi-szobor előtti részen, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) főbejáratával egy magasságban. A Parlament VII-es kapuja előtt álló tank tűz alá vette a Párttörténeti Intézet második emeleti sarokszobáit. Ugyanekkor dördültek el az első géppuskalövések az FM első emeletére is a IX-es kapu felől. Szovjet géppuskatüzet kapott a Kossuth tér 9-es számú épület és az akkori Országház étterem épülettömbje is.
Gránátokkal és géppuskával szórták a teret
A tömeg vesszőfutása a téren öt-hat percig tartott. Az emberek több irányba menekültek: egyesek a Munkásmozgalmi Intézet (ma Néprajzi Múzeum) és a Pártörténeti Intézet épülettömbjéhez futottak, mások az FM irányába, az árkádok alatt remélve oltalmat, voltak, akik a Rákóczi-szobor mögött található dombos részen húzódtak meg, illetve – főleg azok, akik még nem érkeztek be a térre – visszafelé rohantak, a Nádor és a Vécsey utcai kapualjakba. Ezek után tűnt fel a Ságvári tér (ma Vértanúk tere) sarkán egy szovjet tank, és páncélgránátot lőtt ki a Kossuth tér közepe felé, a Rákóczi-szobor magasságában, majd géppuskatűzzel árasztotta el a teret.
Röviddel később közvetlen közelről két páncélgránátot lőtt ki a 2-es villamos vonalánál lévő mintegy egy méter magas dombra, és végigpásztázza az itt fekvő embereket. S mialatt az Akadémia utca felé haladt, még egy páncélgránáttal és géppuskatűzzel szórta meg a helyet, majd távozott. Az áldozatok többsége repeszek okozta sérülés, kisebb hányada pedig géppuskatalálat következtében halt meg. A legtöbb halálos sebesülés a 2-es villamos megállójánál, illetve a Parlament Akadémia utcai részénél történt. Ez azt bizonyítja, hogy az Akadémia utcánál és a Ságvári térnél lévő tankok legénysége tüzelt a tömegre.
Százak maradtak a földön
A téren meghúzódó tüntetők kálváriája azonban folytatódott, mert a Nádor utcai tank visszavonulása után mintegy tíz percen át rövid, vélhetően szovjet katonáktól és a tér kiürítésében részt vevő magyar határőröktől származó géppisztolysorozatok hangja töltötte be a teret, s ez akadályozta a mentők munkáját, akik időközben megjelentek. De nincs tudomásunk arról, hogy ebben az időszakban valakit lövés ért volna, önkéntes vagy hivatásos mentő halt volna meg – írja Kő András.
A halottak számáról nagyon eltérő, a húsz főtől egészen a több százig terjedő becslések forognak a köztudatban. Kő András 61 halottat tudott azonosítani a téren, ám ehhez feltehetően még 14 személyt kell hozzáadni, akik később haltak bele sérüléseikbe. A magyar sebesültek száma körülbelül 280 fő volt. A szovjetek két katonát a Parlament előterében vesztettek, egyet pedig az Akadémia utcában.
