Magyarország német megszállása, 1944. október 19. után Horthy Miklós kormányzó passzivitásba vonult, de a helyén maradt. Így gyakorlatilag legalizálta a nácik jelenlétét, ám célja nem ez volt. Sőt.
A süllyedő hajó
„Tisztában voltam vele, hogy lemondásom nemcsak Magyarország megszállását nem akadályozza meg, hanem még jó alkalmat is ad Hitlernek arra, hogy százszázalékosan náci-nyilaskeresztes irányú kormányt ültessen nyeregbe. … Úgy gondoltam, hogy amíg helyemen maradok … nem vonhatják el parancsnokságom alól a honvédhadsereget és nem olvaszthatják be egyszerűen a német véderőbe. … a nyilaskeresztesek hatalomra segítését is aligha kockáztathatják, akiknek uralma hazánkban nemcsak számtalan magyar hazafi, hanem 800 000 zsidó és több tízezer menekültpusztulását is jelentené”- áll emlékirataiban.
Fontolgatta pedig a lemondást kényelmesebbnek és kifizetődőbbnek nevezve azt, ám ahogy írta: “nem tehettem, hogy a süllyedő hajót éppen akkor hagyjam el, amikor legjobban rászorul kapitányára”. Lehet vita tárgya, hogy mit tett és mit tehetett volna, és nem tudjuk mi lett volna, ha félreáll. Az viszont tény, hogy megakadályozta a budapesti zsidóság deportálását, nyár végén pedig úgy tűnt, valóban meg tudja kímélni országát a további pusztulástól.
Királytigris a Budai Várban (Wikipedia)
A nagy lehetőség
Augusztus 23-án Románia, majd Bulgária is elpártolt a németektől, a birodalmi hadvezetésben eluralkodó káoszban pedig Horthy a hozzá hű Lakatos Gézát nevezte ki miniszterelnöknek. Beletörődött abba, hogy Magyarországnak a kommunista Szovjetunió előtt kell letennie a fegyvert, ezért megkezdte a béketárgyalásokat, a magyar küldöttség alá is írt egy előzetes fegyverszüneti egyezményt október 11-én. A kiugrás tehát küszöbön állt, csakhogy több tényező is nehezítette a dolgot.
A honvédség egy része nyíltan németpárti volt, így eleve nagyon szűk volt a beavatottak köre. Árulók és saját besúgói révén a Gestapo már idejekorán értesült Horthy terveiről, így a németeket semmi nem érte váratlanul. A kormányzó a kiugrást két magyar hadsereg átállása, és a frontvonal megbontása révén képzelte el, a cselekvésre a „1920. március 1-jei rendeletem végrehajtandó” üzenet adta volna meg a jelet. Miután a Vörös Hadsereg 48 órás ultimátumot adott az átállásra, Horthy másnapra, október 15-ére tűzte ki az akciót.
A németek persze mindenről tudtak, és felkészültek. Már korábban elrabolták az államfő bizalmasát, Budapest térparancsnokát, Bakay Szilárdot. Október 15-én délelőtt egy német kommandó a Mickey Mouse fedőnevű akció keretében rövid tűzharc után elfogta, majd szőnyegbe csavarva elszállította ifjabb Horthy Miklóst. Szükség esetén így egyetlen életben maradt fiával zsarolhatták a kormányzót. Ennek ellenére Horthy bejelentette békekötési szándékát a koronatanácsban, délben pedig személyesen értesítette döntéséről a német követet.
“Teljesen tisztában voltam vele, hogy bizonyos értelemben most drámai versenyfutásra kerül sor. Számításba vettem, ami magától értetődött, hogy a németek minden eszközzel rajta lesznek, hogy Magyarországot megakadályozzák a fegyverszünet megkötésében, amiben viszont én az egyetlen kivezető utat láttam. … Elérkezett számunkra az utolsó pillanat, amikor talán még elkerülhetjük azt a borzalmat, hogy hazánkat harcok közepette szállják meg és amikor még talán meg van annak a lehetősége, hogy a győztesek részéről biztosítékot szerezhessünk Magyarország fennmaradására”- írta később az utolsó pillanatokról.
Hitler és Horthy (Wikipedia)
Gyors összeomlás
Miután a teljhatalmú német megbízottal beszélt, jelt adott a fronton harcoló hadseregek értesítésére, és fél egy után a rádióban háromszor is beolvasták a fegyverszünetről szóló proklamációt. Horthy eközben a német nagykövettel tárgyalt, akinek megerősítette: elhatározásán nem változtat. A terv azonban hamar összeomlott. Az átállási parancs csak Veress Lajoshoz, a 2. magyar hadsereg parancsnokához jutott el, őt viszont hamarosan elfogták a németek. Az 1. magyar hadsereg vezetőjéhez, Miklós Bélához el sem jutott az átállási parancs a parancsról. A Budapestről érkező hírek nyomán október 16-án így is átállt a szovjetek oldalára, de csak vezérkarát vitte magával.
A fővárosi I. hadtest és a Honvéd Folyami Erők parancsnokát saját beosztottjaik tartóztatták le, azok a csapatok pedig, amelyektől a kormányzó támogatást remélt, sorra pártoltak át a németekhez. Horthyhoz még a németekkel tárgyalt, amikor a nácibarát katonai vezetők már vissza is vonták a parancsot, és felszólították a katonákat a Vörös Hadsereg elleni harc folytatására. A kormányzóhoz hű egységek pedig tétlenül nézték az eseményeket, a proklamációban ugyanis Horthy nem utasította őket a németek elleni harcra.
Délután két óra körül a kiugrás ügye gyakorlatilag elbukott, a németek nyilas osztagok segítségével megszállták Budapest stratégiai fontosságú pontjait, a maguk oldalára állították a katonai és csendőri alakulatokat. Délután négykor Szálasi Ferenc már meg is alakította kormányát. Ezt másnap Horthy azért szentesítette, mert elrabolt fia életével zsarolták meg. Este fél 10-re minden visszatért a régi kerékvágásba, Horthy Miklóst a németek eltávolították pozíciójából, letartóztatták és Bajorországba szállították. Magyarországon pedig elszabadult a nyilas terror, az új kormány az ország minden anyagi és emberi erőforrását a német háborús céloknak rendelte alá.
