Trianon tökéletesen átrajzolta Közép-Európa térképét, a heterogén lakossága okán szétszabdalt Magyar Királyságból létrehozta többek közt a soknemzetiségű Csehszlovákiát, Romániát és Jugoszláviát. Utóbbi, délszlávokat tömörítő ország Szerb-Horvát-Szlovén királyság néven “született”, a közös szláv gyökerek azonban kevésnek bizonyultak arra, hogy a különböző nemzetek egymás nyakába boruljanak.
Sándor szerb király ezért 1929-ben kemény – szerb hegemóniára építő – diktatúrát vezetett be, bár az ország nevét az egységet szimbolizáló Jugoszláv (Délszláv) Királyságra változtatta. Sem a zsarnokság, sem a szerb király intézkedései mögött sejtett nagyszerb eszme nem aratott osztatlan sikert az alattvalók között. Több radikális, horvát és macedón terrorista csoport is fente rá a fogát, és természetszerűleg a szomszédos Magyarország, de különböző határviták miatt Olaszország sem viszonyult hozzá barátian.
Lövöldözés Marseille főutcáján
Ebben a légkörben virradt fel 1934. október 9-ének napja. Borongós, de enyhe volt az idő ezen a kedden Marseille kikötőjében, ahol délután négy órakor lehorgonyzott a jugoszláv hadihajó, a Dubrovnik. Fedélzetéről Sándor király lépett a partra annak ellenére, hogy a kémelhárítás figyelmeztette: lehetséges, hogy merényletre készülnek ellene. „Ha ezt megúszom, száz évet élek!” – űzte el a borús gondolatokat.
A hivatalos üdvözlés után Louis Barthou francia külügyminiszterrel együtt beszállt egy nyitott tetejű autóba, és kísérőikkel konvojt alkotva megindultak a város központja felé. Marseille főutcáján lelkes tömeg köszöntötte az araszoló autóból integető uralkodót, ennek védelméből ugrott elő a merénylő: tíz töltényt lőtt az autóra. A király azonnal eszméletét vesztette, 40 perc múlva pedig belehalt sérüléseibe. A francia külügyminiszter egy látszólag könnyű karsérüléssel szállt ki a járműből, ám néhány órán belül ő is meghalt – a golyó artériát ért, a vérveszteség végzetes volt.
Meghalt a sofőr, majd a kitörő lövöldözésben két járókelő, valamint tucatnyi ember megsérült. Egy rendőrtiszt kardjával megsebesítette a merénylőt, majd a tömeg is rárontott. A kavarodásban kitört lövöldözésben részt vett egy másik rendőr és valószínűleg a gyilkos egyik társa is, akinek az volt a feladata, hogy a gyilkost örökre elhallgattassa. Sikerült. A bolgár Vladimir Cernozemski “hivatásos forradalmárként szerepelt a nyilvántartásokban, korábban már megölt egy bolgár kommunista vezetőt, és számos erőszakos cselekményt követett el egy macedón terrorszervezet tagjaként.
Magyarországon képezték ki?
Bár a tettes vallomást nem tehetett, a nyomozás során kiderítette, hogy felbujtója egy horvát usztasamozgalom volt, amely Mussolini támogatásával hajtotta végre az akciót. A botrány továbbdagadt, amikor a jugoszláv külügyminiszter megvádolta Magyarországot a Népszövetségben, hogy része volt Sándor meggyilkolásában, amennyiben szerepet játszott horvát usztasák kiképzésében. És valóban, a Zala megyei Jankapusztán 1931 őszétől tartózkodott egy kisebb létszámú horvát csoport, és a kormány engedélyével Gustav Perčec usztasa vezető által bérelt pusztán “tevékenykedett”.
A magyar kormány 1932. második felétől a magyar kormány alkalomszerűen anyagi támogatással, okmányokkal támogatta az ORIM nevű macedón mozgalom és az usztasák vezetőit. A jankapusztai csoport legnagyobb létszáma mintegy 50 fő volt, a tábor két évig működött. A merénylet után főleg a kisantant országok sajtója és diplomáciája nekiesett Magyarországnak, részben azért, mert a nagyhatalom Olaszországot nem támadhatták. A magyar kormány égetően sürgősé és fontossá vált, hogy a Magyarországon élő usztasákat eltávolítsa.
Az indulatok végül lecsillapodtak, a vádaskodók elhallgattak, az elkövetők egy részét börtönbüntetésre ítélték Jugoszláviában, a legtöbb összeesküvő viszont megúszta a felelősségre vonást.
