Svájci és amerikai tudósok kimutatták a Contergan hatásmechanizmusát. Az 1960-as években gyermekek ezrei jöttek a világra sérülten, mivel édesanyjuk az e néven forgalmazott nyugtatót szedte a várandósság alatt. A Contergant 1957-ben vezették be a terhességi rosszullét kezelésére. Az 1960-as évek elején derült ki a magzatkárosító hatása, ekkor kivonták a forgalomból.
Az 1990-es évek végén azonban kiderült, hogy a gyógyszer thalidomid nevű hatóanyaga és annak változatai hatásosak egyes vérrákfajták és a leprásoknál jelentkező bőrgyulladás ellen. Szigorú biztonsági korlátozásokkal újra bevezették ezeket az anyagokat, elsősorban a vérrák ellen.
A bázeli Friedrich Miescher Intézet Nicolas Thomä vezette kutatócsoportja költséges kristályszerkezet-elemzéssel derítette ki a thalidomid pozitív és negatív hatásait. Kimutatták, hogy a hatóanyag egy olyan fehérjével lép reakcióba, amely a sejtek lebontási mechanizmusában vesz részt – írták a kutatók a Nature tudományos lap friss számában megjelent tanulmányukban.
Ez az eddig ismeretlen, MEIS2-nek nevezett fehérje játszott fontos szerepet az embrionális fejlődésben, ez okozhatta tehát, hogy a csecsemők károsodással jöttek a világra. A hatóanyag fejlesztésekor, az 1950-es években az is rontott a helyzeten, hogy akkoriban nem léteztek még átfogó, állatokon modellezett kísérletek, amelyeket a klinikai tesztek előtt végeztek volna.