Nem társadalomkritika, tudományos tény: az emberek nagy része nem szeret egyedül maradni a gondolataival, sokkal szívesebben csinálna bármi mást, akár valami kellemetlent.
Legalábbis erre mutatott rá a University of Virginia pszichológiai kutatása, melyben az önkénteseket arra kérték, hogy ne csináljanak semmit 6-15 percig, majd osztályozzák az élményt. Bár a tudósok eredetileg arra számítottak, hogy rohanó világunkban az emberek hálásak lesznek némi kényszerpihenőért, a résztvevők több mint fele alacsony pontszámmal értékelte az eltelt időt. Ez egyébként nemtől, kortól és egyéb tényezőktől függetlenül igaz maradt.
A pszichológusok ezen annyira meglepődtek, hogy összehasonlító vizsgálatokat kezdtek végezni, melyekben a “gondolkodókat” meghagyták kontrollcsoportnak, míg más önkénteseknek feladatokat, de legalábbis lehetőségeket kínáltak.
Az egyik ilyen csoport tagjai a semmittevésen kívül megnyomhattak egy gombot, amelyről tudták, hogy alacsony feszültségű áramütésben fogja őket részesíteni – a férfiak kétharmada, míg a nők negyede sokkolta magát, csak hogy valami történjen. Ebben az az igazán sokkoló, hogy nem sokkal korábban mindannyian megtapasztalták, hogy pontosan mekkora fájdalommal jár az áramütés és mindannyian úgy nyilatkoztak: pénzt adnának azért, hogy ne kelljen még egyszer átélniük.
Bár az ember arra számítana, hogy az unalom elviselhetetlensége az internetnek és a kütyüknek köszönhető, a kutatók szerint az összefüggés fordított: a kütyük épp azért népszerűek, mert nem szeretünk unatkozni. Következtetésük szerint az emberi elme úgy lett kitalálva, hogy folyamatos kapcsolatban legyen a külvilággal, s ezért nem bírja, ha magára marad.
Ti hogy vagytok ezzel? Szerettek magatokban elmélkedni, fantáziálni, nosztalgiázni? Vagy a tétlenségnél még a villamosszék is jobb?
