A villámlás, égzengés félelmetes és halálos. Ma már tudjuk, hogy nem az istenek haragjának megnyilvánulása, de gyilkos erejét nem mindig tudjuk kivédeni. Az is igaz, hogy bár sokat tudunk a villámok keletkezéséről, természetéről, mégis vannak tisztázatlan részletek.
Felhő rejti a titkot
A villámok a zivatarfelhők kialakulásával állnak összefüggésben. Ezek kialakulásának első szakasza, amikor a felhő egészében felfelé áramlik a levegő, létrejönnek a tornyos gomolyfelhők. A második, már kifejlett állapotban az üllő alakú felhő eléri a 10 kilométernél is nagyobb magasságot, megkezdődik a csapadékhullás. A lefelé mozgó részecskék a levegő egy részét is magukkal rántják, amely a felszín közelében szétáramlik: ez a zivatar környezetében feltámadó viharos szél – olvasható az Időkép.hu-n.
A harmadik szakaszban már csakis lefelé áramlik a levegő és a csapadékhullás intenzitása fokozatosan gyengül. Egy kifejlett zivatarfelhő közepén, ami körülbelül hat kilométer magasan, a -15 Celsius-fokos izoterma magasságában van, található egy néhány száz méter vastag negatív töltésű réteg. A felhőtető pozitív töltésű, illetve a felhőalapnál is pozitív töltésű zóna figyelhető meg.
Hiába van valaki a városban, házak, villámhárítók között, megtörténhet a baj. És az sem mindennapi, hogy valaki egy percen belül kétszer szülessen újjá:
A -15 foknál alacsonyabb hőmérsékleten a lefelé eső jégszemek negatív, a felfelé emelkedő jégkristályok pozitív töltésűek lesznek. Az ellentétes előjelű töltések felhalmozódása során a felhők különböző részei között töltéskülönbség keletkezik, ezt egyenlíti ki a villámlás. Ez leggyakrabban zivatarcellák közötti és zivatarcellán belüli villámok kialakulását jelenti.
Elmaradhatatlan társa a mennydörgés
A legtöbb villám azonban nem éri el a föld felszínét. Csaknem háromnegyed részük vízszintesen, a felhők között sülnek ki, vagy a zivatarfelhőn belül. A leglátványosabbak és a legveszélyesebbek is számunkra a lecsapó villámok, amelyek leggyakrabban a zivatarfelhő negatív töltésű tartománya és a hozzá képest pozitív töltésű talaj között jönnek létre. Áramerősségük a néhány kA-től néhány száz kA-ig terjedhet.
Hosszuk egy milliszekundum, lehetnek egyenesek vagy szerteágazók is. A lecsapó villámok hossza általában pár kilométer, de csak pár száz méternyit, egy-két kilométernyit látunk belőlük, hiszen a negatív töltésközpont hatezer méter magasan van.
Kevésbé látványos, de sokkal brutálisabb villámcsapás a focipályán:
A villámlás elmaradhatatlan kísérője a mennydörgés. A hanghullámokat ekkor a hatalmas áramerősség által több ezer fokra felmelegített levegő hirtelen kitágulása okozza. Az átlagos maximális távolság, ahol a mennydörgés még hallható, az 25 km, ezt már inkább csak morajlásnak érzékeljük.
Ha mélyebben érdeklődik a villámok természete iránt, keresse fel az Időkép vonatkozó aloldalát.
