Egy norfolki vörös mókust ünnepelnek a britek, amely hat év alatt 48 utóddal járult hozzá a kihalás szélén táncoló faj fennmaradásához. A fajmegőrzési program üdvöskéjét Teknőctarkának nevezték el, és amikor 2012-ben párja elpusztult, a kutatók azt gondolták, megtette kötelességét, több kölyköt nem várhatnak tőle.
Aztán jött a meglepetés, a most hét éves mókusanya ugyanis idén újabb három kicsinek adott életet. Mondhatjuk úgy is, újraházasodott. A kifejezetten termékeny és gondos, jó anyára egész Nagy-Britanniának nagy szüksége van. A vörös mókus ugyanis gyakorlatilag az utolsókat rúgja, szinte már csak néhány kis szigeten él sértetlen populációjuk.
Magyarországon él és virul a kis vörös:
Vesztüket pedig amerikai rokonuk, a szürke mókus okozza, gyakorlatilag kiűzi Angliából az őshonos vöröset. A britek harcot folytatnak ellene, elszántságukat mi sem bizonyítja jobban, minthogy a zászlóshajót Károly walesi herceg vezeti. Mérgezik, kasztrálják, csapdázzák a szürkét, a vörös kis rágcsálót pedig ” lezárt” szigeteken tenyésztik és készítik fel a visszatérésre.
A betolakodót tudatosan telepítették a szigetekre bő másfél évszázada. Mert olyan aranyos, szelíd. Egyébként szinte megszólalásig hasonlít európai rokonára, leszámítva persze szürke bundáját és azt, hogy picit nagyobb. Kívülről azonban nem látszik, hogy versenytársaival szemben nagyon agresszív. Ráadásul egy vírust is “vitt magával”, amelyre ő maga nagyrészt immunis, ám a vörösök számára halálos.
E két tényező együttesen vezetett oda, hogy az őshonos vörös mókust gyakorlatilag kitúrta Angliából, és hiába a már-már nemzeti összefogás, a szürkék átvették a hatalmat, kiirtásuk gyakorlatilag lehetetlen.
