A világ legmagasabb, 8848 méteres hegyén folyó kutatást a Southamptoni Egyetem és a londoni University College tudósai végezték, eredményeiket a PLoS One online tudományos lap ismertette. Azt vizsgálták, hogyan függ össze az oxigénhiányos állapot – más néven hipoxia – az inzulinrezisztencia kialakulásával.
Inzulinrezisztenciáról akkor beszélnek, ha a sejtek nem reagálnak a szervezetben termelődő inzulin hormonra. Ez a hormon teszi lehetővé a vércukorszint szabályozását, a túl sok vércukor pedig 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezet – tudósított a tanulmányról a ScienceDaily tudományos-ismeretterjesztő portál alapján az MTI.
A kutatók azt találták, hogy a tartós, 6-8 hetes oxigényhiányos állapot, amelynek nagy magasságban a szervezet ki van téve, növelte az inzulinrezisztencia számos előjelzőjének mennyiségét. A változás a gyulladás és az úgynevezett oxidatív stressz vérbeli jelzőanyagainak növekedésével is összefüggött.
Mike Grocott, a kutatás vezetője így kommentálta az eredményeket: “Hasznos ismereteket szereztünk az inzulinrezisztenicáról, ugyanis az elhízott emberek zsírszövete – úgy véljük – krónikusan enyhe hipoxiás állapottól szenved, mivel a hajszálerek nem képesek elegendő vérrel ellátni.”
A kutatás azért egyedülálló, mert nagy magasságban tartózkodó, egészséges embereken vizsgálhatták meg azt, amit egyébként elhízott pácienseken kellett volna tanulmányozni a tengerszint magasságában.
A kutatásra 24 résztvevőt vittek a Mount Everest 5300 méter magasan álló alaptáborába. Megmérték a vércukrukat, a testsúlyukat és a gyulladásra utaló jelzőanyagok szintjét a vérükben. A csoport fele az alaptáborban maradt, a többiek felmásztak 8848 méter magasra. Mindkét csoportnál megismételték a méréseket hat, illetve nyolc hét elteltével.
