Terrorbombázásnak nevezzük, ha az ellenséges légierő bosszúból, illetve a lakosság megfélemlítése céljából civil célpontokat pusztít. Ilyen volt például a Japánra ledobott két atombomba, vagy Drezda 1945-ös elpusztítása.
Drezda magára maradt
A normandiai partraszállás után már a szövetséges stratégáknál is fontos szerepet játszott a polgári lakosság megfélemlítése, mert úgy vélték, az elősegítené a nácik kapitulációját. A kétfrontos harcban a Luftwaffe 1944-re gyakorlatilag felmorzsolódott, a brit és amerikai gépek lényegében akadálytalanul mozoghattak a német légtérben. A Drezda elleni, 1945. február 13-án kezdődő támadást hivatalosan később azzal indokolták, hogy a város fontos közlekedési csomópontnak számított a fronthoz egyre közelebb kerülő térségben – írja a Rubicon.hu.
Ha a pusztítás mértékét nézzük, ez az érvelés meglehetősen hamisnak tűnik, ráadásul hangsúlyozni kell, hogy Drezdában nem működtek jelentős ipari létesítmények. A menekültekkel telezsúfolt város a reményen kívül másra nem is hagyatkozhatott: összefüggően kiépített légvédelmi rendszerrel nem rendelkezett, a front közelsége miatt pedig a Luftwaffe sem tudott segítséget nyújtani.
Azon a bizonyos 13-án este 10 óra körül több száz bombázó jelent meg az égbolton, és a később érkező hullámok segítségére szolgáló jelzőfények mellett nagyrészt foszforos gyújtóbombákat dobott a városra. Ezek hatalmas, hurrikánszerű tűzvihart gerjesztettek, amit aztán az éjjel fél kettőkor érkező mintegy 500 repülőgép bombaterhe még tovább fokozott. A britek körülbelül 800 Avro Lancaster bombázója gyakorlatilag földig rombolta az Elba Firenzéjét, a pusztításnak azonban még nem volt vége. Másnap délelőtt amerikai gépek tűntek fel, és ismét lebombázztk a füstölgő romokat.
Értelmetlen pusztítás
A barokk város egy éjszaka alatt teljesen megsemmisült, az pedig máig kérdéses, hogy a menekültek által egymilliósra duzzasztott lakosság milyen arányban élhette túl a kegyetlen támadást. A britek hivatalosan 35 ezer áldozatról beszéltek, mai becslések viszont 135-200 ezer halottról szólnak. Az emberek jelentős része a foszforbombák által gerjesztett tűzviharban, illetve a robbanószerek miatt felszabaduló mérges gázok belélegzése miatt veszítette életét.
Drezda tragédiája az antifasiszta szövetségesek háborús ténykedésének szégyenfoltja lett, hiszen megalapozott a gyanú, hogy a támadás legfőbb motivációja a megtorlás, a civilek között okozott lehető legnagyobb mértékű pusztítás volt. Drezda és más városok lerombolása pedig éppen annyira eredménytelennek bizonyult Németország „megtörésében”, mint egykor a Luftwaffe angliai terrorbombázása.
