Sokáig világszerte elfogadott volt a csecsemőgyilkosság, mint a “születésszabályozás” hatékony és az anya számára biztonságos módszere. Különösen elterjedt volt a Római Birodalom területén, de az ókor egészére jellemző, hogy a szülők gyakran saját maguk vetettek véget a nem kívánt csecsemők életének – írja a Múlt-kor.hu.
A fiúk megúszták?
Mindeddig úgy tudtuk, főleg az értéktelennek tekintett lányok jutottak ilyen sorsra, a fiúkat előnyben részesítették. Igaz, mindezt csak egyetlen forrás támasztja alá, ahol egy Britanniában állomásozó római katona azt közli várandós feleségével levelében: ne vesződjön a gyermek megtartásával, ha lányuk születne.
A nagy-britanniai Yewden Villa területén 1912-ben gyermekcsontokat találtak, ezeket a tudósok sokáig elveszettnek hitték, mígnem a közelmúltban apró dobozokba csomagolva előkerültek. A tudósok úgy vélik, az itt feltárt csecsemők gyermekgyilkosság áldozatai lettek, mivel csontjaik alapján mindannyijukat ugyanabban a korban, nem sokkal a születésük után ölték meg.
Egyszerűen megszabadultak tőlük
A csontok formájából ugyanakkor csak a pubertás kor után lehet következtetni az egyén nemére, a maradványokat DNS-elemzésnek vetették alá. Több ezer éves csontokról lévén szó, a vizsgált 33 csontváz közül csak 12-nek tudták elvégzi a DNS szekvenálását. Még így is meglepő kiegyensúlyozottságot mutatott a nemek aránya: az áldozatok között hét lány- és öt fiúgyermek volt.
Korábban felvetődött, hogy esetleg egy bordélyház állhatott a területen, s valószínűleg egy prostituált szabadult meg a nem kívánt gyermekeitől. Ám miután kiderült, hogy mindegyik gyermek külön anyától született, a kutatók ezt az elméletet elvetették.
