Az atomenergia támogatói főként azzal érvelnek, hogy ez a fajta energia gazdaságos, biztonságos és tiszta. Az ellenzők szerint nem éri meg kockáztatni a brutális kimenetelű ipari katasztrófákat, a kezelhetetlen atomhulladékot és a többnyire sunyi módon támadó, de annál végzetesebb kimenetelű betegségeket. A 70-es és a 80-as években óriási tüntetések voltak az atomenergia ellen, amelyek mára egészen elhaltak. Pedig egy ekkora horderejű, ilyen veszélyes és ennyi embert érintő ügybe soha nem szabad beletörődni. Egyik oldalnak sem. Érveket és ellenérveket kell ütköztetni, fel kell használni a technika vívmányait a tökéletesebb energiatermelés megvalósítására, és folyamatosan kell vizsgálni, hogy ami a 70-es és 80-as években még megérte, az megéri-e ma is? Ami a 70-es és 80-as években veszélyes volt, az veszélyes-e ma is? Jöjjenek az érvek és az ellenérvek!
Hatás a környezetre?
Nincs olyan energiatermelés, amely 100%-ban tiszta lenne. Az atomenergia viszont első ránézésre annak tűnik. A fosszilis megoldásokhoz képest legalábbis. Nem bocsát ki milliótonnányi széndioxidot évente és nincs füst. A képeken szereplő kémények általában félreértelmezhetőek, az atomenergiával működő erőműveknél nem távozik semmi a környezetbe. Közvetlenül. Az atomerőmű jelenleg ráadásul annyi energiát termel, amennyit a fosszilis erőművek együtt is alig tudnak felülmúlni hazánkban. De az atomerőműveknek az a sajátjuk, hogy a szennyeződés az után keletkezik, miután az energiát már előállították. Atomhulladék formájában. A hulladékot évezredekig kell tárolni, mégpedig ellenőrzött körülmények között. Ezt pedig valahogy senki nem számolja bele az olcsó és tiszta energia költségeibe.
Azt sem gondolják át az atomenergia mellett érvelők, hogy a nukleáris energia előállításához urán kell, amelyet bányászni kell és az erőműbe kell szállítani. Azokban az országokban, ahol nem bányásznak uránt, illetve nem elegendő mennyiségben bányásznak uránt, az üzemanyagot bizony más országoktól kell beszerezni. Ez pedig éppen olyan függőséget – politikai és gazdasági függőséget – jelent, mint a gáz- vagy az olajbeszállítóktól való függés.
Támogatás és technológia
Jelenleg 430 körüli atomerőmű működik világszerte, és alig épülnek újak. A nagyobb országok, mint például Franciaország, Németország vagy az óceánon túl az USA is fontolgatják az atomerőművek kiváltását, és a megújuló energiák részaránya lassan, de gyorsuló ütemben növekszik. Hazánk esetében az oroszok által épített új blokkok azt jelentik, hogy a megépülés után is Oroszországra leszünk utalva a technológiai támogatás okán. Azt kevesen tudják, hogy a világon elsőként Oroszországban létesítettek atomerőművet 1951-ben, ahogyan azt már többen, hogy minden idők legnagyobb atomkatasztrófája is az egykori Szovjetunióhoz fűződik. Csernobil neve mindenkinek ismerősen hangzik, míg Obninskről szinte senki nem hallott. Ennek is oka van.
Olcsó vagy drága
Nem egyszerű kérdés. Ha az ember 20 atomenergiában jártas szakértőt kérdez, húszféle választ fog kapni a kérdéseire. Mert nincs egységes álláspont arra, mit kell az atomenergia költségei közé sorolni és mit nem. A pártolók kilowattokban számolnak és kilowattok emlegetésével próbálják a közvéleményt maguk mellé állítani. Az ugyanis tény, hogy az atomerőművek működésénél egy kilowatt előállításához kevesebb forint, dollár- vagy eurócent szükséges. Az atomenergia mellett szól az is – legalábbis a mellette érvelők szerint – hogy munkahelyeket hoz létre az építése, karbantartása és az üzemeltetése is.
Az ellenzők szerint ha az atomenergia tényleges költségeit nézzük, nem olcsóbb, mint a hagyományos és egyértelműen drágább, mint a megújuló energia. A hulladékok hosszú távú tárolása olyan mértékben és olyan kiszámíthatatlanul drágítja meg a technológiát, amivel érthető, hogy nem nagyon akarnak számolni a támogatói. Jellemző, hogy a világ motorjának tartott Kína az egyik legnagyobb élharcosa a nukleáris energia megújuló energiára cserélésének és gazdasági szerepének köszönhetően pont a kínai gyáraknak köszönhető az alternatív energiát előállító berendezések költségeinek csökkenése. Érdemes hát újraszámolni, mert minden egyre olcsóbb a megújuló energiák környékén és egyre nőnek a költségek az atomhulladék tárolása miatt.
A fejlődő országok mint piac
Ahogyan az élet más területén, az atomenergiában is megfigyelhető, hogy a fejlődő országoknak könnyebb eladni, mint a jóléti társadalmaknak. A világ azon részein, ahol a lakosság 10-20%-a jut csak elektromos áramhoz, könnyebb meggyőzni a lakosságot annak szükségességéről. Ezzel együtt is megfigyelhető az a tendencia, hogy egyes fejlődő országokban igyekeznek kihagyni ezt a lépcsőfokot és megkérdőjelezik, hogy a fejlődés útján tényleg szükséges állomás-e a nukleáris. Nem lehet-e egy lépést kihagyva egyből alternatív energiaforrásokkal pótolni a hiányzó energiát? Az mindenesetre biztos, hogy hazánk az atomenergia támogatásával és Paks bővítésével a fejlődő országok által képviselt politika felé sodródik úgy, hogy nekünk lenne lehetőségünk modern és környezetbarát technológiát választani. Nem Indiát és Afrikát kell példaként venni, ezt könnyű belátni.
Proliferáció és non-proliferáció
„Az egyik legnagyobb veszélyt a nemzetközi békére és biztonságra a tömegpusztító – nukleáris-radiológiai, vegyi és biológiai – fegyverek, valamint az előállításukhoz és célba juttatásukhoz szükséges eszközök és technológiák elterjedése jelenti. Fennáll a veszély, hogy terrorista csoportok vagy a terrorizmust támogató államok is hozzájutnak e fegyverekhez és anyagokhoz. Ezt a folyamatot idegen szóval proliferációnak nevezik. Részleteket idézünk az Információs Hivatal (titkosszolgálat) honlapjáról:
A proliferátorok általában nem magukat a fegyverrendszereket, hanem olyan anyagokat, eszközöket és gyártási technológiákat szándékoznak megszerezni, melyekkel a tömegpusztító fegyver kutatható, fejleszthető vagy előállítható. Mivel a proliferátorok gazdagon megfizetik a velük illegálisan együttműködő cégeket és személyeket, mindig akadnak olyanok, akik vállalják a kockázatot.”
Sok hozzáfűzni valónk nincs is, inkább egy kérdés: az atomenergia költségeibe beleszámolják-e ezen tevékenységek megakadályozásának költségeit is? A kérdés költői, a választ tudjuk: nem.
Újrahasznosítás?
Kevesen tudják, de a nukleáris hulladék egy része elvileg újrahasznosítható. Léteznek olyan megoldások, amelyeknél a már kiégett nukleáris fűtőanyagot hasznosítják. A hulladék nem tűnik el, csak évezredek helyett évszázadokra csökken a feleződési ideje azáltal, hogy a sugárzási szintje csökken. Passzív rendszerekről van szó, ahol emberi beavatkozásra nincs szükség így csökken a balesetek kockázata is.
Szkeptikusok szerint ezek a reaktorok olyasmit jelentenek, mint ha megpimpósodott bort palackoznánk újra. Az ilyen reaktorok létesítése nagyban növeli a nukleáris energia előállításának költségeit és a folyamat végén szintén nukleáris hulladékot kapunk, ha kevésbé veszélyeset is. A hulladék mennyisége nem lesz kevesebb, tárolásáról ugyanúgy gondoskodni kell. Néhány száz év emberi léptékkel mérve ugyanúgy beláthatatlan idő, mint néhány ezer.
Biztonság
A társadalom, a fogyasztók biztonságérzete talán a legfontosabb tényező akkor, amikor az atomenergia elfogadásáról kell dönteni. Ismert és kevésbé ismert, súlyos és kevésbé súlyos balesetek csökkentik ezt a biztonságérzetet. Azt persze nem lehet elfelejteni, hogy a biztonság mint szakma úgy működik, hogy amíg nincs baj, addig senki nem veszi észre, hányan és mennyit dolgoznak a háttérben ezért. És az atomenergia esetében a legkisebb hiba is nagy hisztit szül. Azzal együtt igaz ez, hogy az atomenergiával kapcsolatos balesetek következményei nagy hatással vannak a létesítmények környezetére.
A magyar atomerőművel kapcsolatosan hangsúlyozni kell azt, hogy a berendezés többszörösen túl van biztosítva a várható események ellen. A szakemberek és a hivatalos kommunikáció szerint a hazánkban várható elemi csapások mindegyikét képes nagy biztonsággal kiállni. A logikában ott van a hiba, hogy a balesetek sosem várható események miatt következnek be, hiszen a várható eseményekre felkészülünk. A balesetek többnyire hibák sorozatából alakulnak ki, elkerülésükkor csak ezen hibák együttállásának kockázatát tudják a szakemberek csökkenteni. És azt se felejtsük el, hogy egy atomerőmű esetében nincs olyan, hogy gyorsan leállítjuk.
Hatás az élővilágra
Minden energiatermelő technológia hatással van a környezetre. A számok nem hazudnak, így nézzük meg, milyen számok tartoznak az erőművekhez. A támogatók hangsúlyozzák, hogy a fajlagos adatok a lényegesek, így például az, hogy 1000 megawatt energia termeléséhez mekkora területre van szükség. Szélerőművekkel 61 000 – 73 000 hektárra van szükség, naperőművekkel 22 000 hektárra, míg atomerőmű esetén 81-160 hektárra. Az elfoglalt terület tehát nagyságrendekkel kisebb atomerőművek esetén.
Azt viszont figyelembe kell venni, hogy szél- és napenergia esetén a terület teljesen visszaállítható a termelés befejezésekor, míg atomenergia esetén soha többé nem lesz használható. A felszámolt atomerőművek örök sebekként éktelenkednek a bolygó testén, évezredek múlva is mérhető sugárzással. Az üzemeltetés közben az atomerőművek területén semmilyen más tevékenység nem végezhető, míg a szélerőművek tövében mezőgazdasági tevékenység gyakorlatilag korlátozások nélkül végezhető. A megújuló energiák kombinálásával pedig a felhasznált területek csökkenthetőek.
Az atomerőműveknél nem szabad elfelejteni, hogy nagy mennyiségű hűtővíz szükséges a technológiához, amelyet hazánkban a Dunából nyernek ki. A szűrők megakadályozzák, hogy a nagyobb élőlények a rendszerbe kerüljenek, de nem szűrik ki azokat a mikroorganizmusokat, amelyek a természetes vizek egyensúlyához szükségesek. A jelenlegi technológia is mérhetően emeli a Duna hőmérsékletét, egy kétszer ekkora erőmű logikusan még ennél nagyobb emelkedést jelent majd.
Hatás az egészségre
Az atomenergia és a vele kapcsolatos megbetegedések kimutatása nem egyszerű dolog. Természetesen vannak kutatások arra nézve, mérhető-e a rákos megbetegedések számának növekedése az atomerőművek környezetében. Nehéz kiszűrni a politikát ezekből a kutatásokból, így az állam – mint érdekelt –által megrendelt kutatások (nem beszélve az atomerőművek üzemeltetői által megrendelt kutatásokról) kevésbé hihetőek a közvélemény számára, mint a független szervezetek által elvégzettek.
Független szervezetek többször bizonyították, hogy mérhető növekedés van a tüdőrák és a gyermekkori leukémiás megbetegedések számában az atomerőművek körzetében. Egy kutatás szerint 268 országban értékelt adatok alapján az atomerőművek 80 kilométeres körzetében 10%-kal gyakoribbak ezek a megbetegedések, mint az adott ország átlaga.
Harc a globális felmelegedés ellen
Erős érv az atomerőművek mellett, hogy úgy termelnek tiszta energiát, hogy közben nem függnek a széltől, napsütéstől. A globális felmelegedés viszont napjainkban zajlik, azonnali, gyors beavatkozást igényel. Az atomerőművek létesítése a szándéktól a megvalósulásig évtizedekben mérhető. Ennyi idő nincs. Érvként gyakran hozzák fel azt is, hogy minden atomerőmű által megtermelt gigawatt kivált egy-egy hagyományos, a globális felmelegedést erősen gyorsító erőműben termelt gigawattot. Azt felejtik el a mellette érvelők, hogy az atomenergia nem megújuló, így a fűtőanyag ugyanúgy elfogyhat, mint a fosszilis erőművek esetében. És ha elfogy, akkor elfogy örökre. Egy atomenergiára épített civilizáció teljes megsemmisülését jelentheti ez, de minimum évszázados visszaesést.
Összegzés
Nem véletlen, hogy a fejlett országok az atomenergia leépítésére törekszenek és a megújuló energiákat létesítik előnyben. Magyarország azzal, hogy a paksi erőmű bővítése mellett dönt, megint nem a fejlett országokra jellemző magatartást követi, milliárdokat pocsékol el egy olyan energiaforrás fejlesztésére, amellyel egyenértékű, független és valóban tiszta megoldást ezen összegek töredékéből létesíthetne, legyen szó szél-, napenergia-, vagy vízierőműről.
Tetszett a cikk? Olvassa el ezeket is:
Jobban megéri Paksot bővíteni, mint megújuló energiába fektetni? Nem!
