Itthon némi túlzással heti szinten kell az utasoknak a megállóba tolni a buszt vagy eloltani a kigyulladt metrószerelvényt. Azonban minden panaszkodás ellenére be kell látnunk, hogy a közösségi közlekedés – legalábbis az utastársak szempontjából – elfogadhatónak mondható.
Igen, előfordul, hogy valakit úgy vernek meg, hogy mindenki üveges tekintettel próbál épp máshol lenni. De lehetne rosszabb: az aluljárókat rendszeresen nyilvános vécének nézhetnék, amely folyamatos és szinte eltakaríthatatlan húgyszagot eredményezne. Nem kell messzire menni, a párizsi metró híresen ilyen.
Ahogy – mint kiderült – az atlantai is, ahol a város 111 liftjében gondolják többen úgy, hogy két emelet között akár könnyíthetnek is magukon. Itthon a négyessel kezdenek csak igazán terjedni metrós liftek és őszintén reméljük, hogy ilyen még csak eszébe se jut majd senkinek. Atlantában ugyanis olyan súlyos lett a helyzet, hogy kifejlesztettek egy pisiriasztót, amely a nevéhez hűen akkor riaszt, ha pisit érzékel.
Egy-egy egység tízezer dollárba fáj, de az utasok szerint nagyon megéri: az első, ilyen csodával felszerelt liftben drasztikusan visszaesett a vizelők száma. Egyetlen ember próbálkozott, a rendszer pedig olyan gyorsan riasztott, hogy a rendőrök szó szerint tettenérték az elkövetőt.
