A Nature Communications című folyóiratban közölt tanulmány szerint a kutatók olyan kőzettípusra bukkantak az állandóan fagyott régióban, amely közismerten gyémántot tartalmaz. A gyémántok magas széntartalmú anyagokból képződnek nagy nyomáson, szélsőségesen magas hőmérsékleti feltételek közt, a földköpeny kéregalatti rétegeiben, nagyjából 150 kilométer mélységben.
A drágakő rendszerint vulkáni kitörések során kerül a felszínre, általában a kimberlit nevű, kékes magmás kőzetbe ágyazva. A kimberlit – a vulkáni kitörés során keletkező kürtőszerű csatornákban lévő kőzet – jelenléte már számos hatalmas gyémántkészlet felfedezésében segített a világ különböző pontjain, köztük Afrikában, Szibériában és Ausztráliában – adta hírül a BBC News.
Nem biztos, hogy érdemes belevágni
A szakemberek most először találtak bizonyítékot a kimberlit előfordulására az Antarktiszon. A kutatócsoport három mintát is begyűjtött a jeges kontinens keleti részén elterülő Prince Charles Mountains hegycsoporthoz tartozó Meredith-hegy lankáin. “Az, hogy I. típusú kimberlitről érkezett jelentés azért fontos, mert a gyémántok nagyobb valószínűséggel fordulnak elő ilyen típusú kimberlitkürtőkben” – mutatott rá Teal Riley, a brit antarktiszi kutatóprogram (BAS) geológusa.
Fotó: AFP / NASA
Hozzátette, még az I. típusú kimberlitek közül is csupán csak mintegy 10 százalék az, amelynek kitermelésébe érdemes energiát fektetni, így a következő nagy lépést a mostani eredmények olyan irányú kiértékelése jelenti, hogy érdemes-e gyémántkitermelésbe vágni az Antarktiszon.
Nem nyúlhatnak hozzá?
A szakemberek ugyanakkor rámutatnak, hogy még ha bőséges gyémántkészletek is rejlenek a zord vidéken, bizonyos jogi akadályok lehetetlenné teszik azok kitermelését. Az antarktiszi környezetvédelmi szerződés határozottan tiltja a kereskedelmi célú ásványianyag-kitermelést a kontinensen, és kizárólag a tudományos célú munkálatokat engedélyezi.
A szerződést azonban 2041-ben felülvizsgálják és esetleges változtatásokat vezethetnek be. “Nem tudjuk, hogyan fognak viszonyulni a szerződő felek a bányászat kérdéséhez 2041 után, vagy, hogy milyen technológiák fognak a rendelkezésünkre állni ahhoz, hogy az antarktiszi ásványok kitermelése gazdaságilag megtérülő legyen” – húzta alá Kevin Hughes, a BAS tudományos bizottságának tagja.
Hozzátette, további problémát jelent, hogy a szerződéshez nem csatlakozott nemzetekre nem vonatkoznak a benne foglalt rendelkezések, így az ásványi anyagok kitermelésére vonatkozó korlátozás sem.
