Amerikai tudósok szerint a Yellowstone alatt fekvő magmakamra a legfrissebb mérések szerint körülbelül két és félszer nagyobb, mint ahogy korábban gondolták. Magassága 2-15, hossza 90, szélessége pedig 30 kilométer, a becslések szerint jelenleg 200-600 köbkilométernyi olvadt kőzetet tartalmaz. Legutóbb 640 ezer éve tört ki, füstbe borítva Észak-Amerikát és megváltoztatva az egész Föld éghajlatát.
Attól, hogy a kamra nagyobb, mint eddig vélték, még nem következik az, hogy a ránk leselkedő veszély is komolyabb lenne. Viszont a vulkán eddig három nagyobb kitörést produkált, 2,1, 1,3 millió és 640.000 évvel ezelőtt. Ha ezen a síkon indulunk el, a következő nagy bumm a küszöbön áll – legalábbis földtörténeti léptékben.
A szupervulkán létezik
Ha pedig egy szupervulkán kitör… Magát a fogalmat ugyan a média alkotta, de ez esetben a szenzációhajhász megfogalmazás nem sokkal üti felül a valóságot. A vulkanológusok a nyolc fokozatú Vulkáni Explozivitási Indexszel (VEI) jelölik a tűzhányók kitörésének erejét. A szupervulkán a VEI8, ami a definíció szerint ezer, vagy annál több köbkilométer magmát, vulkáni hamut lövell ki magából.
A Mount St. Helen kitörése semmiség egy szupervulkán pusztításához mérten:
Az összehasonlítás kedvéért, a Balaton vizének térfogata durván két köbkilométer. Ha ezt a mennyiséget “szétfolyatnánk” Magyarország teljes területén, még a harmadik emeleten lakók is olvadt kőzetben gázolnának. A szupervulkán létrejöttének helyét és idejét mai tudásunk alapján képtelenek vagyunk előre jelezni. Kialakulásuk legvalószínűbb színhelyei a szubdukciós zónák, azaz a Csendes-óceán pereme: Japán, Kamcsatka, Indonézia, illetve a „másik oldalon” a két amerikai kontinens nyugati partjai.
A szakemberek azt sem tudják minden kétséget kizáróan megválaszolni, miért gyűlik fel egyes körülmények között szupervulkán, míg máshol az “ehhez szükséges” magmamennyiség töredéke is kirobban a tűzhányókon keresztül.
Kő kövön nem marad
Az viszont biztos, hogy egy szupervulkán kitörése beláthatatlan következményekkel járna nemcsak az emberiség, hanem az egész élővilág számára. Akárhol is tör ki a tűzhányó, azóriási területen földre hulló kilométer magas hamuréteg, soha nem látott erejű szökőár és a több száz kilométerekre futó földrengéseken túl a pusztulás heteken belül globális méreteket öltene. Az óriási erővel kilövellt hamu magasra jutva heteken, hónapokon belül teljesen körbevenné a Földet.
A felszabaduló kén-dioxid a levegő párataralmával egyesülve kénsavat alkotna, ami savas eső formájában térne vissza a felszínre az egész bolygón. A lebegő részecskék emellett már a sztratoszférából visszavernék a napsugarakat, ami a földfelszín drasztikus lehűléséhez vezetne. A napfény hiánya miatt a fotoszintetizáló növények hamar elsorvadnának, ami állatok és emberek tömeges pusztulása követne.
Mire a vulkáni hamu néhány 10 év alatt „kimosódna” a légkörből, elképzelhető, hogy a ma ismert fajok többsége már nem létezne. A természet persze újraalkotná önmagát, mint tette ezt félmillió, vagy a legutóbb 70 ezer éve, amikor egy indonéziai szupervulkán kitörése után az emberi faj is a győztesek között volt. Kérdés azonban, hogy a mostani „túlszaporodott” és „túlspecializált” emberi faj miként jönne ki egy hasonló világégésből.
