A csillagászokat és a médiát is lázban tartó üstökös november végén, a Napkoronán áthaladva töredezett darabokra. Kozmikus vándorútjának legközelebbi pontján az üstökös 1,17 millió kilométerre járt a Nap felszínétől, vagyis csillagászati mértékkel mérve gyakorlatilag súrolta azt.
A tudósok még napokig kapaszkodtak a halvány reménybe, hogy az üstökös magja esetleg túlélte a kalandot és felragyog, de pár nappal később már úgy tűnt, hogy a találkozás végzetes volt az ISON számára. Az üstökös megfigyelési programját irányító Karl Battams, az amerikai asztrofizikus szerint az üstökösből semmi látható nem maradt.
“Sajnálom, az ISON-üstökös halott. De emlékét megőrizzük” – jelentette ki Battams az Amerikai Geofizikai Egyesület San Franciscó-i konferenciáján. A tudós hozzátette, hogy “szívbemarkoló” volt az üstökös utolsó óráinak megfigyelése.
Az égitestet két amatőr orosz csillagász fedezte fel tavaly. Az üstökösöknek az a családja, amelyből az ISON is származik, a Nap-Föld távolság sok ezerszeresére, félúton a következő csillag irányában fekvő Oort-felhőből való. Számítógépes modellek szerint az ISON 5,5 millió éve indult kozmikus vándorútjára a Naprendszer pereméről annak központja felé.
Akkor azt mondták róla, hogy minden idők legfényesebb üstököse lesz, fényessége elérheti, sőt meg is haladhatja a teleholdét.
