Egy új tanulmány számokban adja meg az élőlények helyét a globális táplálékláncban. Sőt, ez az első kutatás, amely az embert is elhelyezi ezen a listán. A beosztás 1-5-ig terjed. A legalján 1-essel természetesen a növények állnak, míg az olyan csúcsragadozók, mint például a gyilkos bálna 5,5-ig is kiugorhat.
Az egyes táplálkozási szinteket a kutatók az alapján számították ki, hogy adott faj étrendjében milyen arányban szerepel növényi és állati eredetű táplálék. Húsevésnél számított az is, hogy annak forrása egy “egyszerű” növényevő, vagy maga is ragadozó életmódot folytat. Vagyis ha egy faj a nagytestű ragadozó tonhalra vadászik, értelemszerűen feljebb helyezkedik el a táplálékláncban, mintha ikrákat, lárvákat, apró rákokat csipegető szardíniával töltené meg a gyomrát.
Amikor az ember is préda volt:
Mindezek alapján az ember közel sem csúcsragadozó. A listán 2 és 2,6 közötti értékeléssel épphogy alulról karcolgatja a középmezőnyt. Ezen a szinten van a sertés és a szardínia is. A 0,6 pontos eltérés attól függ, hogy ki hol él a világban, és ez adja a kutatás gyakorlati hasznát: a különböző országok étrendjének összehasonlítását.
Látszik például, hogy a fejlődő országok lakossága egyre több húst eszik. Míg 1961-ben Kína és India lakosságának táplálkozási szintje fenti beosztás szerint 2,05 volt, addig 2009-re elérte a 2,2 -t. Kiderült az is, hogy ha fenti két országot kivesszük a képből, az emberiség globális táplálkozási szintje stabilan 2,3 az elmúlt 50 évben.
Érdekesség, hogy a nagy ragadozóhalak világméretű pusztulása is kimutatható az osztályozással. Azokon a területeken, ahol a fehérjeforrást elsősorban halak jelentik, a táplálkozási szint 2,88-ról 2,69-re esett az elmúlt fél évszázadban. A legmagasabb szinten Mongólia, Mauritánia, Izland és a skandináv népek állnak, akik hagyományosansok húst, halat, tejterméket és kevés zöldséget fogyasztanak.
És hogy mennyire megfelelő nekünk a tápláléklánc alsó fele? Skandináviában a kormányzati szervek kampányt indítottak a zöldségfogyasztás népszerűsítéséért.
