A hegyesorrú béka, vagy Darwin-béka Chilében és Argentínában honos, nevét felfedezőjéről, illetve fura kinézetéről kapta. Igazán apró, mindössze 2,6 centisre nő meg, súlya alig üti meg a két grammot. Hegyes kis orra egész oktondi külsőt kölcsönöz neki.
Igazi különlegessége azonban akkor tárul elénk, amikor a hátára fordul. Mintha idegen lények pusztítanák belülről a testét.
Idegenekről természetesen szó sincs, a békában saját porontyai mozognak. A nőstény körülbelül 30 petét rak le egyszerre, amelyeket két hétig a hím vigyáz. Ekkor az apróságok már mozogni kezdenek, apjuk tehát biztonságba helyezi őket: nyelvével óvatosan kitágult hangzsákjába helyezi őket. Kívülről úgy néz ki, mintha lenyelné a kicsiket.
A porontyok itt fejlődnek tovább, amíg el nem érik az egy centis méretet. Ekkorra már a farkuk is visszafejlődik, készen állnak az önálló életre. Az apa egyszerűen kiköpi őket, az ebihalak pedig gyermeki hálájuk kinyilvánítása nélkül se szó, se beszéd távoznak.
