A holodomor az ukrán nép történetének egyik legnagyobb katasztrófája: az 1932-1933-as éhínség közvetlen halálos áldozatainak számát hét- és tízmillió közé teszik, csak a gyermekáldozatok száma hárommillió volt.
A történészek többsége ma egyetért abban, hogy az éhínség fő oka a Sztálin vezette szovjet kormányzat politikája volt. Emiatt a holodomort gyakran ukrán holokauszt néven is emlegetik, arra utalva, hogy a szovjetek azért idézték elő az eseményeket, hogy leszámoljanak az ukrán néppel, az ukrán parasztsággal. A történészek között arról nincs egyetértés, hogy a holodomorhoz vezető politika kimeríti-e a genocídium jogi definícióját, de több ország már elismerte a történteket népirtásnak.
A szörnyű történelmi tény során sokan igyekezne elhallgatni, hogy az óriási éhínség során elterjedt az emberevés is. A történészek szerint legalább 2500 embert vádoltak meg kannibalizmussal. A szovjet rendszer még egy plakáton is hirdette, hogy „bűn a saját gyerekedet megenni”.
A tragédiáról a magyar Parlamentben is megemlékeztek, ahol Kövér László az Országgyűlés elnöke arról beszélt, hogy amíg vannak feldolgozatlan történelmi tragédiák, ki nem beszélt sérelmek, nem lehet szó békéről, ezért lehetővé kell tenni a történelmi tragédiák kibeszélhetőségét.
A házelnök az 1932-1933 közötti éhínségre emlékezve kiemelte: akik korábban felelősek voltak az ukrajnai eseményekért és más hasonló szörnyű bűnökért, rendszerekre való tekintett nélkül mindig törekedtek arra, hogy megpróbálják kitörölni az emlékezetből a tragédiákat, megakadályozzák a gyászolást és az emlékezést. Ezzel tovább tetézték bűneiket, súlyosbították a tragédiákat, amelyeket okoztak – mondta.
