November 1-je mindenszentek napja, a megdicsőült Egyház ünnepe. Nem tévesztendő össze a szenvedő Egyház ünnepével, azaz halottak napjával, amely november 2-án az egyház megemlékezése tisztítótűzben szenvedő lelkekről – emeli ki a Magyar Katolikus Lexikon. Tévhit az is, hogy a mai napon a szentek összességét, netán a kanonizált, ám a naptárból kiszorult szenteket ünnepelnénk.
Akik Isten mellett foglalnak helyet
Mindenszentekkor a névtelen embereket, az üdvözültek seregét ünnepli az egyház. Ma mindazon megdicsőült lelkeket, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba. Az ő királynőjük Mária.
Mária (forrás: wikipedia)
Nemcsak azok szentek ugyanis, akiket az egyház kanonizált, hanem minden ember, aki az evangélium szerint élt. Az első évszázadban a szent egyébként keresztény megszólítás volt, mindenki szent volt, aki megkeresztelkedett, aki Istennel volt kapcsolatban. A Jelenések könyvében megszámlálhatatlan sokaságú emberről ír a Biblia, akik számtalan népből származva mind Isten mellett foglalnak helyet.
Hétköznapi csodák
A szentek jegyzékébe felvett, vagyis kanonizált szentek közé komoly procedúra és szigorú feltételek teljesülése esetén lehet felvételt nyerni. Az illetőnek szent és feddhetetlen életet kellett élnie, és az evangéliumi erényeknek hősies fokon kellett megjelenniük az életében. Szükség van természetfeletti jelekre, csodákra, amelyek igazolják életszentségét, vagy az úgynevezett imameghallgatásra. Nem kell nagy dolgokra gondolni.
Tegyük fel, valakinél komoly betegséget, például kezdődő daganatot diagnosztizálnak. Ha a gyógyulásért imáiban egy szentéletűnek tartott személy közbenjárását kéri a gyógyulásért, és a tumor eltűnik a szervezetéből, ez már egy “hétköznapi csoda”. Még ha életünkben szinte mindennek meg is van a természettudományos magyarázata, ezek az események az ember életében mégis csodák. Ha több ilyen eset történik, ezeket összegyűjtik, és eljuttatják Rómába. Ha az illetékes bizottság hitelesnek találja, az illetőt boldoggá nyilvánítják, ez a szentté avatás “előszobája”.
Keresztény vértanúk esetében nincs szükség csodákra, így azok bizonyítására sem, ők ezen lépés kihagyásával szentté avathatók. Az egyetemes római egyház akkor avatja szentté a korábban boldognak nyilvánított embert, ha kultusza átlép az országhatárokon: ha emlékét más területeken is ápolják, vagy külföldről érkeznek zarándokok a sírjához. Mindez nagyon hosszú, nem ritkán századokig húzódó folyamat.
Sokaknak csak a purgatóriumon keresztül vezet út a Mennyországba (wikipedia.hu)
Konrád megszabadult láncaitól
Történtek világraszóló csodák is jócskán, amely után a szentté avatás igen gyorsan meg is történt. Ilyen volt az Imre herceg, Szent István fia koporsója mellett történt eset is. A legenda szerint egy Konrád nevű német bűneitől szinte bűzlött, mint a negyednapos halott. VII. Gergelyhez fordult feláldozásért, ám a szentatya olyan súlyosnak találta az esetet, hogy “a sebet elégtétel kiszabásával nem gyógyította meg”.
Páncélt adott Konrádra, amit öt vaslánccal körülkötött, majd egy viasszal lezárt, pápai pecséttel ellátott levelet adott neki, amire gyónását írta. Konrádnak ezután minden helyet fel kellett keresnie, ahol szentek testei nyugodtak, és ha Isten megkönyörül rajta, láncai lehullanak, vétkei pedig eltűnnek a levélből.
Konrád bejárta a világot, hiába. Végül 1083 őszén, az István szentté avatását követő hetekben eljutott Székesfehérvárra, és buzgón imádkozott a magyarok szent királyához. Csoda nem történt, Konrád pedig elaludt. Álmában megjelent előtte Szent István és azt mondta: ő maga nem elég ahhoz, hogy közbenjárjon érte, menjen a fia, Imre sírjához, mert ő kedvesebb Isten előtt.
A felriadó bűnös azonnal oda is ment az ugyancsak a fehérvári templomban nyugvó Imre nyughelyéhez és leborulva imádkozott. A láncok ekkor szétszakadtak, a páncél több darabra törve hullott le a testéről. A zajra kisiető Fábián kancellár pedig a pápa levelét feltörve semmiféle írást nem talált. László király az esetről értesülve zsinatot hívott össze és háromnapos böjtöt tartott, majd 1083. november 5-én megtörtént Imre herceg szentté avatása.
