Nem lehet eleget hangsúlyozni, mennyi kárt okoznak egy-egy sziget, de akár egész kontinensek őshonos élővilágában az ember által behurcolt “idegen” fajok. Csak két hazai példa: a hétpettyes katicára komoly veszélyt jelent agresszív kínai rokona, míg a mókusainkat fenyegető szürke rokonuk Nagy-Britannia után már Olaszországban is felbukkant.
Van azonban pozitív példa is. Olyan fajok, amelyeket hosszú évtizedeken át kihaltnak tekintettünk Magyarország mai határai között, ám lassan visszatérnek. Nemcsak fel-felbukkannak, de ismét megtelepszenek hazánk területén. Az utóbbi idők legnagyobb sikerét kétségkívül az aranysakál könyvelheti el. 1989-ben még Magyarországról kihalt fajként tartották számon a rókánál termetesebb, a farkasnál kisebb kutyaféle ragadozót – mondta el a Hír 24-nek Bakó Botond, a VM Natura 2000 osztályának munkatársa.
Vizes élőhelyek, nádasok, lápok lakója, a folyószabályozások előtt tömegesen élt Magyarországon. Egyes vélemények szerint az aranysakál lehet a Toldi nádi farkasa. Bár némileg illúzióromboló, ha Arany János megénekelte nemzeti hősünk valójában nem farkasokkal, hanem “nyavalyás” sakálokkal bánt volna el…
Meghatározó az élőhely számára
A kilencvenes évek elején azonban, a Balkán-háborúval egyidőben ismét megjelentek dél felől. Hogy a háború űzte-e őket “vissza”, vagy valami más ok áll a háttérben, nem tudjuk. Lényeg az, hogy azóta a számuk robbanásszerűen megnőtt, ma már Borsodból is érkeznek hírek észlelésükről.
Az aranysakál ugyanis meglepően komoly hatást gyakorol környezetére. Ahol megjelenik, visszaszorul legnagyobb vetélytársa, a róka. No, de miért kívánatos ez a természet számára? Mert a ravaszdi gyakorlatilag mindent megeszik amit talál és amit képes elejteni. Védett,a kihalás szélén álló kétéltűeket, hüllőket, madarakat éppúgy, mint pockot, nyulat,egeret. A sakál viszont jobbára kizárólag utóbbiakkal táplálkozik.
Még hihetetlenebb, hogy a jóval termetesebb és agresszívabb viselkedésű vaddisznók is kerülik a sakálok által lakott környéket. A nagyjából 10 kilós ragadozónak természetesen esélye sincs a kifejlett disznók ellen, ám falkában járnak és módfelett intelligensek. Ellés után környékezik meg a kondát, majd a felnőtteket megugrasztva, az anya figyelmét elterelve csapatként együttműködve képesek elejteni a malacokat. Mindezt olyaneredményesen teszik, hogy a disznók inkább lassan odébbállnak onnan, ahol sakálok telepedtek meg.
Mutatóban van farkas és hiúz
A másik nagy visszatérőként emlegetett hiúz viszont soha nem pusztult ki teljes egészében Magyarországról, de lassan talán gyarapodni kezd. Ünneplésre még semmi ok, összesen mindössze 10-15 nagymacska élhet az ország területén. Állományuk sérülékenységét kiválóan mutatja, hogy az utóbbi időben nagy publicitást kapott börzsönyi hiúz mindössze egyetlen kilenc éves állatot jelent – mondja Bakó Botond.
Hasonló a helyzet a farkasokkal. A felvidéki állomány élőhelyének déli pereme átnyúlik Észak-Magyarországra, ezért korábban időről időre felbukkant egy-egy példány hazánkban is. A magyar állam védelmet biztosít számukra és folyamatosan nyomon követi őket, sőt még diplomáciai erőfeszítéseket is tesz. Ennek eredményeként például Szlovákia betiltotta a farkasvadászatot a magyar határ közelében.
Ma már biztos, hogy egy család megtelepedett Aggtelek környékén, de félő, hogy utódaik rendre elhagyják az országot és visszatérnek az Északi-Kárpátokba. Idén a Bükkben is feltűnt két-három példány,amelyek ugyancsak megtelepedhettek Magyarországon. Ahhoz azonban, hogy életképes, “tőzsgyökeres” magyarországi farkasállományról beszélhessünk, stabilan itt maradó és rendszresen szaporodó családokra lenne szükség.
