A hazai fecskeállomány nagy része már elhagyta az országot, rendben elindult telelőhelye felé. Idén az időjárás is kegyes volt hozzájuk, az átlagos vagy azon felüli költési időszak után a szeptemberi időjárás sem tizedelte meg állományukat – tudta meg a Hír24 Halmos Gergőtől, a Magyar Madártani Egyesület igazgatójától.
Vészesen fogynak
Hazánkban ettől függetlenül nagy a forgalom, a cseh, a lengyel, a német és az észak-európai tájakról dél felé igyekvő fecskék ezekben a hetekben utaznak át Magyarországon. A közelmúltban a baranyai Sumonyban milliós csapatot is láttak éjszakázóhelyére beszállni. Fecskéink legkisebb csoportját alkotják azok a madarak, amelyek még mindig helyben maradva, késői fiókáikat gondozzák. Az ő sorsuk kissé bizonytalan: vagy együtt indulhat útnak a család, vagy a tél közeledtétől kényszerítve itthon hagyják fejletlen kicsinyeiket.
Bár a tavalyi szeptember komoly rendet vágott a hazai fecskeállományban – a hideg és csapadékos idő miatt eltűntek a repülő rovarok -, az egészséges populációk kiheverik az ilyen típusú veszteséget. Hosszú távon azonban fecskéink száma vészesen fogy, mivel más folyamatosan ható tényezők is csökkentik az állományt. A füsti fecske állománya például az elmúlt tíz évben körülbelül egyharmadára csökkent, de a molnárfecske és a parti fecske is komoly, 10 százalék körüli veszteséget szenved el évről évre – jegyzi meg a szakember.
Tavaly ilyenkor tömegesen pusztultak a madarak (fotó: MTI)
A pusztulásért nem lehet egyetlen okot megjelölni, és a tendencia sajnos az, hogy az összes, úgynevezett hosszú távú vonuló madárfaj egyedszáma csökken. Fajonként más és más súllyal áll a háttérben a növényvédő szerek használta, a költésre alkalmas területek eltűnése, a szándékos pusztítás vagy a klímaváltozással járó extrém időjárási helyzetek, illetve a megváltozott környezeti feltételek.
Sokan a tányéron végzik
A füsti fecskék például vonulási útjukon, Nyugat-Afrika egyes területein az ott élők egyik fontos fehérjeforrásának számítanak. Tömegével ölik és eszik meg őket – szó szerint az életben maradásért – a nyomorban élő emberek – magyarázza Halmos Gergő. Sok európai vonuló énekesmadár telelőterülete, az úgynevezett Száhel övezet a Szahara és a szavanna közt elterülő, félsivatagos vidék. A globális felmelegedéssel egyre szárazabbak és táplálékban szegényebbek itt a telek, ami sok madár életébe kerül.
A klímaváltozás másik negatív hatása a hazánkban korán beköszönő meleg tavasz. Ilyenkor a rovarok száma robbanásszerűen megnő, a velük táplálkozó madarak nem véletlenül időzítik ekkorra a hazaérkezést és a “családalapítást”. Csakhogy a hosszú távú vonuló madárfajok esetében a vonulás időzítése genetikailag rögzített, és a szokatlanul korán jelentkező meleg idő miatt pedig lekésik a táplálékbőséget. A változás túl gyors ahhoz, hogy alkalmazkodjanak.
A sok negatív hatás pedig egymást erősítve igencsak kérdésessé teszi a fecskék túlélését. Lassan ott tartunk, hogy egy egyébként elhanyagolható hatással bíró, hirtelen nyári lehűlés felteheti az i-re a pontot. A sok csapással sújtott populációk tűréshatáruk szélére értek.
