I. Szulejmán 1520-ban lépett trónra és azonnal hozzá is látott világhódító tervei megvalósításához. A következő évben elfoglalta a magyar végvárrendszer legfontosabb pontját, Nándorfehérvárt. A Habsburgok elleni küzdelem jegyében 1526 során végzetes csapást mért Magyarországra, az ország stratégiai szempontból kulcsfontosságú középső részét oszmán uralom alá helyezte. Miután a két megmaradt magyar királyság számos alkalommal megkísérelte az összefogást, a szultán a későbbi hadjáratok során mindinkább kiszélesítette a Hódoltságot – eleveníti fel a Rubicon.hu.
A törökök aranykora
Szulejmán terveiben azonban Magyarország nem játszott központi szerepet, hódításai az oszmán uralom stabilizálását és a német területek elleni döntő csapás előkészítését szolgálták. Hadjáratai döntően a Habsburgok ellen, vagy hűbéresei megbüntetésére irányultak. Fő célját, Bécs elfoglalását azonban nem érhette el. Magyarországon szembesült először azzal, hogy az Oszmán Birodalom elérte akciórádiuszának határát. Az ettől nyugatra és északra fekvő várak meghódítását a török háborús szokások – a seregek tavasszal indultak el Ruméliából, és ősz végén már vissza is tértek oda – már nem teszik lehetővé.
Bár Szulejmán a magyar népi emlékezetben elsősorban a kárunkra végrehajtott hódítások révén maradt meg, valójában rendkívül sokoldalú és tehetséges uralkodónak bizonyult, aki minden téren prosperitást hozott az Oszmán Birodalom számára. Amellett, hogy a birodalomuralkodása idején érte el hódításainak csúcspontját, a törvényhozásra is különös gondot fordított. Lerakta az oszmán jogrend alapjait, miközben megreformálta az adóztatást és a közigazgatást is. Uralma az oszmán művészetben is aranykort hozott – maga a szultán is tehetséges költő és aranyműves volt –, így aztán a szultánt a török nép mint törvényhozót őrizte meg emlékét.
Végelgyengülés vitte el, nem Zrínyi kardja
A 46 éven keresztül uralkodó Szulejmán végül éppen Magyarországon, a Habsburgok ellen vezetett sokadik hadjárata során vesztette életét. Miután hűbérese, János Zsigmond segítséget kért I. Miksa ellen, a Porta az 1566. évre hadjáratot hirdetett Magyarország ellen. A 72 éves Szulejmán pedig ragaszkodott ahhoz, hogy a háborút személyesen vezesse. Az oszmán sereg a nyár folyamán ostrom alá vette Szigetvár erődjét, az idős uralkodó pedig néhány nappal a vár elfoglalása előtt, szeptember 6-án elhunyt.
Bár a Zrínyi Miklós hadvezérnek emléket állító Szigeti veszedelem című eposz nyomán elterjedt a legenda, miszerint a szultán a várkapitány kardjától esett el, a valóságban végelgyengülésben, vagy a török táborban pusztító járványok miatt halt meg. Mivel az ostromlók morálját a halálhír súlyosan rombolta volna, a díván – szultáni haditanács – egészen a hadjárat végéig eltitkolta azt, és csak Konstantinápolyban hozta nyilvánosságra.
Pedig a dédunoka a Szigeti veszedelemben nagyon szépen megfogalmazta a nagy leszámolást. „Szulimán jó lóra ülni igen siet,/De bán gyorsasága már régen ott termett,/Tizet ottan levág császár segitségét,/Igy császárnak osztán Zrini szólni kezdett: Vérszopó szelendek, világnak tolvaja,/Telhetetlenségednek eljütt órája;/Isten büneidet tovább nem bocsátja,/El kell menned, vén eb, örök kárhozatra. Igy mondván, derekában ketté szakasztá,/
Vérét és életét az földre bocsátá;/Átkozódván lelkét császár kiinditá,/Mely testét éltében oly kevélyen tartá.”
További információt Szulejmánról és más történelmi témákat ide kattintva olvashat a Rubicon.hu-n.
