A múlt héten egy feltételezett gázrobbanás szinte eltüntette egy társasház felső két szintjét. A romok közül előkerült egy világháborús aknagránát is. Nincs kizárva, hogy egy másik, a födémbe fúródott robbanószerkezet működésbe is lépett a tragédia idején. Ez megmagyarázná a detonáció erejét. Meglepő, de főleg Budapesten egyáltalán nem meglepő, hogy lépten-nyomon 60 éves bombákba botlunk.
A szovjetek kezdték
A II. világháború alatt Magyarországra 26 ezer tonnányi bombát dobtak, jó részét a fővárosra. Azóta csak idő és balszerencse kérdése, hogy valahol működésbe lépjen egyikük: a fővárosnak ugyanis alig akad olyan pontja, amely garantáltan nincs „aláaknázva”. Minden úgy kezdődött, hogy hazánk 1941. június 26-án hadat üzent a Szovjetuniónak, decemberben pedig Nagy-Britanniának és az Amerikai Egyesült Államoknak.
Az építkezések során nap mint nap felbukkanó robbanószerkezetek egy része hátrahagyott vagy kilőtt, de fel nem robbant lőszer – hiszen 1944 karácsonyától a következő év februárjáig harcok folytak a fővárosban -, nagyobbik hányada viszont a levegőből ledobott bomba. Az első légitámadás teljesen váratlanul érte az országot 1942. szeptember 4. éjszakáján. A magyar 2. hadsereg épp felsorakozott a Donhoz, amikor szovjet gépek “szórták meg” Kispestet, a Városmajort és Rózsadombot. A második hullám szeptember 9-10. fordulóján érkezett, ezek után Sztálin bombázói már csak a Vörös Hadsereg útját egyengetve jelentek meg a magyar légtérben 1944 végén.
Elkerültük a terrorbombázást
Jöttek helyettük a nyugatiak, miután 1943 januárjában a britek és az amerikaiak eldöntötték: a bombázásokat kiterjesztik Kelet-Európára. Churchill nem volt szívbajos, bombázói tudatosan vették célba a polgári lakosságot is. Ezt az úgynevezett „terrorbombázást” részben a bosszú, részben a német lakosság megfélemlítése vezérelte. Magyarország nagy szerencséjére minket az amerikaiak támadtak a levegőből, akik határozottan elutasították a terrorbombázást, azaz civilek legyilkolását.
Az amerikai kötelékek 1943 késő őszétől rendszeresen átrepültek Nyugat-Dunántúl felett ausztriai és célok bombázására, de hazánkra csak műszaki hibák miatt kioldott néhány bomba hullott. A német megszállás, 1944. március 19. után azonban nem volt többé kegyelem. Mivel hazánk a korabeli haditechnika teljes vertikumát képes volt gyártani – túlnyomó többségüket Budapesten – a célpontok a „adták magukat”. Fő célpontok voltak Csepelen szabadkikötő, repülőgépgyár és a Weisz Manfréd Művek, a Ganz-Mávag józsefvárosi üzeme, Pestszentlőrinc és aSoro és a pestszentlőrinci repülőgépgyár.
Magyarország jelentette a vasúti összeköttetést a Balkánnal és a keleti fronttal, a vonatközlekedés szíve pedig, mint ma is, Budapest volt. Elsődleges célponttá vált hát az északi és a déli vasúti híd, a Ferencvárosi Rendező-pályaudvar, a Rákosi Rendező-pályaudvar, Duna-parti Teherpályaudvar – ez ma a Nemzeti Színház, a MŰPA környéke – a Keleti, a Nyugati és a Józsefvárosi pályaudvar. Nem a vasútállomásokat, hanem a vágányokat igyekeztek tönkretenni.
Az egész várost megszórták
Meg kell emlékezni a legtöbb halálos áldozatot követelő támadásról, ami félig-meddig a véletlen műve volt. Két amerikai kötelék indult Budapestre, az egyik „hagyományos”, a másik gyújtóbombákat vitt, hogy a bombázás után, mintegy befejezve a pusztítást lángba borítsák a romokat. Az egyik csapat azonban az olasz bázisról tévedésből Belgrádnak vette az irányt, míg a másik, a gyújtóbombákat szállító egyedül ért a már megszokott Észak-Csepel és Ferencváros fölé. Rádión kértek utasítást, a válasz pedig az volt, hogy ha már ott vannak, dobják le a terhüket.
Ugyanezt a parancsot kapta a csaknem negyven perccel később felzárkózó másik kötelék is, amely a lent tomboló tűz miatt képtelen volt behatárolni a célpontokat. Iszonyú volt a szórás: bombák repültek a Nagyvárad térre, de még Kispestre is. 1052 ember halt meg, több ezren megsebesültek. A legnagyobb erejű bombatámadást július 2-án hajtották végre. Közel 600 nehézbombázó halálos terhe zúdult a Nyugati pályaudvar kimeneti vágányhálózatára és környékére, a Hősök terétől a Duna-partig. Angyalföldön voltak olyan, a vágányhálózathoz közeli utcák, ahol szinte minden házra, telekre hullott bomba.
Bárhol lehet bomba
Budapesten összesen 3500 ember vesztette életét, országszerte mintegy 20 ezer áldozatot szedtek a légitámadások. Csaknem tízezer amerikai gép több mint 26 ezer tonna bombát dobott le a mai Magyarország területére.
Manapság ott lehetünk biztosak abban, hogy a föld nem rejt robbanószerkezetet, ahol a világháború óta komolyabb építkezések voltak. Nagy méretű bombák felbukkanására a felsorolt csepeli és IX. kerületi részeken, a rendező-pályaudvarok környékén és elsősorban a vasúti hidak közelében számíthatunk. Kisebb bombák és tüzérségi lőszer azonban bármikor és bárhol felbukkanhat, a budai vár ostroma miatt a legtöbbre természetesen a budai oldalon számíthatunk.
