Összesen 33 új hangyafajt fedeztek fel Közép-Amerikában és a Karib-térségben. A szinte teljesen vak rovarok az esőerdő avarjában és korhadó fatörzseken élnek, méretük pedig igencsak apró: egyikük sem haladja meg a két millimétert.
Amikor a kutatók mikroszkóp alatt vizsgálták a fura szerzeteket, mintha rémálmaik váltak volna valóra: a lencse alól valódi kis szörnyek néztek velük farkasszemet. Széles, pajzsszerű “arcukon” mindössze kis pontok a szemek, szögletes, vad pofájuk tüskés, rágóik borotvaélesek. Mint egy szörny az Alienből – fogalmazott Jack Longino, a Utahi Egyetem munkatársa.
Forrás: John T. Longino, University of Utah
Nem is csoda, hogy a kutatók többjüket alvilági maja istenségek után nevezték el. Egyikük, a Guatemalában és Hondurasban előforduló Eurhopalothrix zipacna például egy erőszakos, krokodilszerű maja démonról kapta a nevét. Egy másik, az Eurhopalothrix xibalba maga a maja alvilág, a “félelem földje”.
A tudósok világszerte 15 ezer hangyafajt ismernek, de lehetségesnek tartják, hogy ennek sokszorosa, akár 100 ezer faj is él a bolygón. Legtöbbjük azonban olyan félreeső és szinte csak véletlenül fennmaradt helyeken él, hogy nagy eséllyel kipusztulnak, mire felfedeznénk őket.
A most leírt démoni hangyákra is a mezőgazdasági művelésből eddig kihagyott erdőfoltokon bukkantak rá. Ha ezek az állatok eltűnnek, nemcsak a tudomány lesz szegényebb néhány hatlábúval. A hangyák ugyanis alapvető szerepet játszanak az elhalt szervezetek lebontásában, a talaj fenntartásában és a növények beporzásában. Ökológiai szerepük tehát felbecsülhetetlen.
