Amerikai kutatók megdöbbentően magas számban fedeztek fel tűzhalakat az Atlanti óceán és a Karib-tenger sekély, part menti vizeiben. A probléma az, hogy a falánk ragadozó a Csendes- és az Indiai-óceánban őshonos, Amerika nyugati partjainál semmi keresnivalója. A tudósokat persze nem a hal látványa rémisztette meg, hanem a környezetre gyakorolt hatása.
A körülbelül negyven centis kopoltyús minden nála kisebb élőlényt felfal, másokat pedig agresszív viselkedésével elűz az értékes élőhelynek számító sekély vizű zátonyok, lagúnák vizeiből. Természetes ellensége új környezetében nincs, így félő, hogy az őshonos fajok akár 80 százalékát is kiszoríthatja élőhelyükről.Az egyetlen megoldás ellenea halászat lehet, ami azonban csupán a populációk kordában tartására nyújt reményt.
Nemcsak az ökoszisztéma kerül így veszélybe, de közvetve a halászat és a tengeri élővilágra építő turizmus is. Ha pedig a növényevő halak száma érezhető mértékben csökken, a növények felszaporodnak, ami ugyancsak súlyos csapás a korallzátonyok kényes egyensúlyára nézve. Az amerikai tudósok által a közelmúltban megfigyelt tűzhalak mérete is viszonylag nagy, ami megint csak rossz hír. Minél nagyobb a nőstény mérete, annál több utódot tud világra hozni.
Forrás:AFP
Egyes kutatók úgy vélik, a tűzhal elszaporodása mérheti a végső csapást a nyugat-atlanti és karibi korallzátonyok törékeny egyensúlyára. Ez a fontos ökoszisztéma ugyanis már számos sebből vérzik: túlhalászás, az üledék lerakódása, a szárazföldről származó nitrátszennyezés, korallfehéredés, a globális felmelegedés, az óceánok savassága mind-mind egy koporsószeg.
A tűzhalak egyébként igen látványosak. Megnövekedett hát- és mellúszóik hatalmas, elegáns tüskékként meredeznek róluk, színük a barna és a vörös különböző árnyalatában váltakozik világos csíkokkal vagy foltokkal mintázva. Ez a feltűnőség valójában figyelmeztetés a ragadozóknak, hogy eszükbe se jusson megtámadni a mérget rejtő tüskék tulajdonosait. A méreg az oka annak is, hogy még eredeti élőhelyükön is alig akad természetes ellenségük.
Agresszívan védik a területüket még az embertől is. Mérgük az egészséges ember számára nem feltétlenül halálos, de komoly megpróbáltatást jelent. A szúrás hatására erős fájdalom, hányinger, hányás, láz, légzési nehézségek, görcsök, szédülés lép fel, amit fejfájás, zsibbadás, gyomorégés, hasmenés és izzadás tetéz. Ritkán átmeneti bénulástokozhat, szélsőséges esetben szívelégtelenséghez és halálhoz vezethet.
