Az elemzések kimutatták, hogy sok baktérium egy közös ősre vezethető vissza, amely négyezer éve élt. A szakértők öt jó állapotban megmaradt középkori csontvázat és élő leprás betegektől vett mintákat vizsgáltak. Eközben első alkalommal sikerült a különböző korszakokból származó Mykobakterium leprae nevű kórokozó teljes genomjának rekonstruálása.
A felismerésből, miszerint a kórokozó örökítőanyaga évezredeken át alig esett át mutáción, következtetéseket lehet levonni magára a betegségre nézve. Így szinte biztosan elmondható, hogy a lepra évezredeken át viszonylag egyenletesen terjedt – másként, mint a pestis, a fekete halál, amely több járványt okozva lépett fel. Az, hogy a lepra elsősorban a középkorban volt elterjedt, nem a betegség okozójára, hanem az emberek megváltozott életkörülményeire vezethető vissza. Elterjedésének mértéke akkor növekedett meg, amikor X. században egyre nagyobb településeken kezdtünk el élni, majd a betegség a 14. században visszaszorult a higiénés körülmények javulásának hatására.
A lepra genomjának vizsgálatakor világossá vált, hogy a baktériumok DNS-e még kedvezőtlen körülmények között is jóval tovább megmarad, mint az emlősöké. “Ezért lehetséges, hogy a betegség egészen prehisztorikus eredetéig visszavezethető. Ez pedig az orvostudomány számára is nagy jelentőséggel bírhat. Ha tudjuk, milyen gyorsan mutálódnak a baktériumok, akkor meg lehet becsülni azt is, milyen gyorsan válnak ellenállóvá az új antibiotikumokkal szemben” – mondta el Johannes Krause tübingeni evolúciógenetikus.
A leprával és tuberkulózissal foglalkozó würzburgi intézet (DAHW) szerint a világon jelenleg mintegy négymillió ember él lepra miatti torzulással vagy csonkolt testtel. Az elmúlt évben kismértékben növekedett a leprás megbetegedések száma a világban: az első becslések szerint több mint 230 ezren lettek leprásak világszerte 2011-ben, míg az azt megelőző évben kétezerrel kevesebben fertőződtek meg.
