Genetikai hajlam lehet a lustaság – derült ki patkányokon végzett kísérletekből. Az első szakaszban patkányokat helyeztek egy folyamatosan forgó kerékkel felszerelt ketrecbe: a szerkezet arra szolgált, hogy mozgásra “motiválja” a rágcsálókat.
Hat nap után kiválasztották a 26 legmozgékonyabb, illetve a 26 leglustább patkányt, majd a két csoport tagjait tíz generáción át pároztatták egymás között, kiiktatva a keveredést. Az eredmény az lett, hogy az első csoportba tartozó egyedek tízszer gyakrabban adták fejüket futásra, mint a másik csapat henyélésre fogékonyabb rágcsálói.
36 gént szűrtek ki
A jelenség okának feltárására a kutatók összehasonlították az állatok izomsejtjeiben lévő mitokondriumok – az energia előállításában és elraktározásában szerepet játszó sejtszervecskék – szintjét, a kísérleti példányok testi jellemzőit és genetikai profiljait.
“Míg a fizikai összetételben és a mitokondriumszintben alig találtunk különbséget, a két csoport tagjai közötti genetikai eltérések szembeötlőek voltak – idézte a LiveScience tudományos portál Michael Robertset, a Missouri Egyetem állategészségügyi intézetének a kutatóját. – A rágcsálók agyának egy meghatározott részében elkülönített 17 000 gén közül 36-ot azonosítottunk olyan génekként, amelyek szerepet játszhatnak a fizikai tevékenység iránti fogékonyságban.”
Korábbi kutatások során egerekben fedeztek fel két olyan gént, amelynek kikapcsolása esetén az amúgy fürge, egyhuzamban több kilométer lefutására is képes állatok tohonya lajhárokká váltak, és csupán néhány méternyit tudtak szaladva megtenni.
A Roberts vezette tudóscsoport most arra összpontosít kutatásaiban, hogy különválassza azokat a géneket, amelyek meghatározó funkciót töltenek be a mozgási motivációban. A kutatók remélik, hogy ha eredményeik alkalmazhatók lesznek az emberi biológiában is, akkor az bizonyosan segíthet az egyre súlyosabb társadalmi problémát okozó túlsúlyosság leküzdésében.
A patkányokkal végzett kísérleteket ismertető tanulmány az American Journal of Physiology: Regulatory, Integrative and Comparative Physiology című szaklapban jelent meg.
