A hétfői eseményt elsőként egy amerikai amatőr csillagász jelezte, majd kisvártatva kiderült, hogy egy másiknak véletlenül még felvétele is van a terjedelmében méretes felszíni fényjátékról.
Hamarosan arra is fény derült, hogy az eseményt egy becsapódó meteor okozta, amely a 2009-es, Csendes-óceán méretű felvillanás óta a negyedik dokumentált eset – ez pedig újabb bizonyítéka annak, hogy a gázóriás aktív védelmezőnk, ha a Föld szempontjából pusztító méretű meteorokról van szó.
A Jupiter persze nem úgy működik, mint egy kapus, nem vetődik a „labdák” elé, sokkal inkább méretéből adódó gravitációs erejét használja fel arra, hogy számos bolyongó égitestet odavonzzon magához. A galaktikus védelmi rendszer persze nem hibátlan, de a gázóriás nélkül minden bizonnyal nagyobb esélyünk lenne a veszélyes méretű kisbolygók becsapódására.
