A szúnyogos kísérlethez hasonlóan Victor Ortega-Jimenez és Robert Dudley, a Berkeley Egyetem kutatói is plexiüvegből készült kockában röptetett öt kaliforniai Anna-kolibrit (Calypte anna), hogy filmre vehessék mozgásukat, valamint kiszámítsák a rájuk ható erőket. Az esőt egy zuhanyfej segítségével imitálták.
A kutatók megállapították, hogy az enyhe-közepes eső (óránként 6-15 milliméter) alig zavarta az állatokat. Szárnycsapásaik kissé ritkultak, a szárnyak kilengése enyhén fokozódott. Erős, óránként 22 milliméteres esőzés esetén az állatok taktikát váltottak: helyzetüket a vízszinteshez közelítették, szárnycsapásaik felgyorsultak, de szárnyaikat nem mozgatták olyan széles ívben. Minden esetben teljes mértékben urai maradtak röptüknek.
Úgy tűnik, az állatok egyaránt képesek kompenzálni a nedves tollazat zavaró hatásait és az eső által rájuk gyakorolt erőket. Még az özönvízszerű, óránként 270 milliméteres esővel is megbirkóztak. Minden bizonnyal ez annak is köszönhető, hogy a számítások szerint tollazatuk a cseppek közvetlen erőhatásainak mintegy felét rugalmasan visszaveri. Ráadásul képesek repülés közben szinte minden nedvességet kirázni a tollaikból.
Végtére is az apróságok túléléséhez szükséges képességről van szó, hiszen magas energiafelhasználásuk miatt csak rövid ideig bírják ki táplálék nélkül – ezért az esőben is útra kell kelniük.
