A svájci Zürichi-tavon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy egy toxintermelő cianobaktérium, a burgundi vörös algaként is ismert faj (Planktothrix rubescens) az elmúlt negyven évben jóval sűrűbben fordul elő, mert az enyhe telek miatt elmaradt a szokásos szezonális kipusztulása.
“A probléma az, hogy két érzékeny tavi tulajdonságot változtatunk egyszerre manapság, nevezetesen a tápanyagarányt és a globális felmelegedéssel a vízhőmérsékletet” – vélekedett Thomas Poscht, a Zürichi Egyetem kutatója.
Az európai vizek a Zürichi-tóhoz hasonlóan szennyezettek szennyvízzel, amely tápanyagot nyújt az olyan fotoszintetizáló baktériumoknak, cianobaktériumoknak, mint amilyen a Planktothrix rubescens is. Ezek a planktonikus szervezetek mérget termelnek, így védik meg magukat attól, hogy a rákok megegyék őket, ám egyúttal mérgezik az emberi ivóvízforrásokat is; az algavirágzás e mellett elhasználja a víz oxigéntartalmát is, amit pedig a halak szenvednek meg.
A kutatók negyven évre visszamenően elemezték a Zürichi-tóra vonatkozó adatokat. A burgundi vörös alga 1899-ben jelent meg először a tóban, virágzása azonban csak az elmúlt négy évtizedben vált egyre sűrűbbé. Ennek egyik oka az, hogy a tóban lévő alga oxigén, valamint foszfor és nitrogén mennyiség az emberi kibocsátás miatt növekedett. Eközben a globális felmelegedés következtében a telek enyhébbek lettek, ami azzal a következménnyel járt, hogy a korábban szokásos szezonális, téli algapusztulás nem történik meg.
A kutatók szerint egyelőre nincs más megoldás, mint néhány igazán hideg tél, mint amilyen a 2011-2012-es is volt.
