A vizsgálatot vezető Ernst Fehr szerint ez az első alkalom, hogy az agyi anatómia, az agyi tevékenység és az altruista viselkedés közötti összefüggést tanulmánnyal bizonyították.
A kutatás során önkénteseknek pénzt kellett megosztaniuk egy ismeretlennel, miközben a szakértők megfigyelték az agyi tevékenységüket. Egyesek szinte soha nem voltak hajlandóak más javára lemondani a pénzről, mások viszont kifejezetten nagyvonalúan viselkedtek.
Korábbi tanulmányokból ismert, hogy az agyban a fali lebeny és a temporális lebeny közötti átmeneti terület összefügg a másik helyzetébe való beleélés képességével. Ezért a szakértők azt feltétezték, hogy ennek a régiónak az egyéni különbségei összefüggésben vannak a nagyvonalúsággal, illetve a kapzsisággal.
A vizsgálatok során pénzosztáskor a fül mögötti kis agyi terület az önzőbb embereknél már kisebb összegek átadásakor is meglehetősen aktívvá vált, míg a kevésbé haszonlesőknél csak akkor mutatott heves aktivitást, ha nagy összegtől kellett megválnia az illetőnek. A kutatók szerint ez a terület akkor válik különösen aktívvá, ha az egyén önzetlenségének határára érkezik.
Fehr szerint jelentős eredményekkel szolgált a vizsgálat, de téves lenne azt a következtetést levonni, hogy a nagyvonalúság és az önzetlenség csupán biológiailag meghatározott viselkedési formák. “A szürkeállomány mértékét társadalmi tényezők is befolyásolják. Felvetődik a kérdés, vajon megfelelő módszerekkel növelhető-e az altruista viselkedésért felelős agyi régió mérete.“
