Ezekben az időszakokban a hőmérséklet akár 4-5 Celsius-fokkal is felülmúlta a normálisnak számító értékeket, ráadásul sokkal nedvesebb volt a levegő. Ilyen értékeket az Északi-sarkvidék esetében korábban elképzelhetetlennek tartottak – írta Martin Melles, a Kölni Egyetem munkatársa kollégáival a Science című tudományos szaklapban.
A nemzetközi kutatócsoport egy 318 méter mélységből, a szibériai Elgigitgin-tóból származó kőzetmagot analizált. Összetételéből a szakértők arra következtetnek, hogy az elmúlt 2,8 millió évben összesen nyolc szélsőségesen meleg időszak lehetett.
A legutóbbi ilyen időszak 400 ezer éve volt. A nyári középhőmérséklet akkor 13-14 Celsius-fok körül alakult – ma a területen ez kilenc Celsius-fok.
Az eredményeket összehasonlították az Andrill nevű Antarktisz-projekt adataival is, és mint kiderült, a szibériai kőzetmag korrelál az antarktiszi maggal. Azok az időszakok, amikor a nyugat-antarktiszi jégtakaró elkezdett eltűnni, megegyeznek az északi régiók meleg időszakaival – hogy a déli olvadás hatott az északi területekre vagy fordítva, egyelőre kérdéses.
Mindenesetre ha a pólusok közötti kölcsönhatások valóban léteznek, a kutatók szerint Szibériát néhány évszázadon belül ismét egy 4-5 Celsius-fokkal melegebb klíma veszélye fenyegetheti.
