A Yale Egyetem kutatói az Észak-Amerikában honos vöröslábú sáskák (Melanoplus femurrubrum) egy csoportját a ragadozó dajkapókok társaságában, egy másikat pedig nélkülük nevelték fel, majd elemezték az elpusztult állatok összetételét. A félelemben élő sáskákban magasabb szén-nitrogén arányt tapasztaltak, mint a feltételezhetően stresszmentes környezetben, pókok nélkül felnövő állatokban.
Ennek legfőbb oka az, hogy az előbbieknek a félelem által felfokozott anyagcsere révén több nitrogéntartalmú fehérjét kellett elégetniük, hogy energiát nyújtó glükózt állíthassanak elő.
A rettegésben élő sáskák tetemében kimutatott alacsonyabb nitrogéntartalom ugyan nem befolyásolta lebomlásuk sebességét, de jócskán lassította a későbbiekben a talajhoz kevert levelek elporladását. Ez a lassulás feltehetően abból ered, hogy a talajlakó mikrobák és gombák alacsonyabb hatékonysággal bontják le a szerves anyagot, ha kevesebb nitrogénhez jutnak hozzá.
Mivel a félelem által kiváltott anyagcsere-változás valószínűsíthetően minden zsákmányállatra jellemző, a most szerzett ismeretek arra világítanak rá, hogy az állatok – mind a ragadozók, mind a zsákmányállatok – eddig ismeretlen módon befolyásolják a tápanyagok körforgását az ökoszisztémákban.
