Amióta tíz évvel ezelőtt felfedezték, hogy a Mars légköre metánt tartalmaz, a gáz eredete állandó viták tárgyát képezi, mivel a metán nem marad meg a légkörben, ami azt jelenti, hogy valamilyen folyamat állandóan újratermeli. Andy Mcleod, Edinburghi Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője szerint a nagy kérdés évek óta az, hogy biológiai, kémiai vagy geológiai-e a metánutánpótlás forrása.
Mint kifejtette, biológiai forrás azt jelentené, hogy van élet a vörös bolygón. Korábbi kutatások viszont kimutatták, hogy a Föld légkörében széteső meteoritok által kibocsátott metán mennyisége elhanyagolható, eddig viszont senki sem ellenőrizte, hogy a napsugarak hatására felszabadul-e metán a meteoritokból.
Andy McLeod és csoportja azt kutatja, hogyan hat az ibolyántúli sugárzás az élő és halott vegetációra a Földön. “Néhány éve fedeztük fel, hogy metán szabadul fel az élő és elpusztult növényekből az ibolyántúli sugárzás hatására. Így elgondolkodtunk azon, hogy mi történik, ha Földön kívüli eredetű anyagot teszünk ki a Nap sugarainak.“
A kutatók az úgynevezett Murchison-meteoritból vett mintákkal kísérleteztek. Az 1969-ben Ausztráliában, Victoria államban, Murchison közelében földet ért meteorit úgynevezett szenes kondrit, amely viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz vizet és szerves vegyületeket. A választás azért esett a Murchison-meteoritra, mert hasonló összetételű égi vándorok bombázzák a vörös bolygó felszínét.
“Amennyiben sok meteorit tartalmaz néhány százaléknyi szerves anyagot, ez részben megmagyarázhatja a metán szintjét a Mars légkörében” – emelte ki a kutató. A kísérletek során a meteoritmintából a vártnál lényegesen több metán szabadult fel.
“Nem zárjuk ki, hogy biológiai eredetű metán is lehet a Mars légkörében, ám eredményeink nem bizonyítják ezt az elméletet” – összegezte Andy McLeod.
