Egy új tanulmány szerint a térd felett amputált lábú emberek és a humanoid robotok számára legalkalmasabb protézis nem úgy működik, mint az emberi láb, hanem úgy, mint a strucc lába – vagy úgy, mint a dél-afrikai sprinter, Oscar Pistorius által használt műláb.
Jim Usherwood, a londoni Royal Veterinary College munkatársa, a témáról megjelent tanulmány egyik szerzője szerint a jó műlábnál nem a küllem lényeges, hanem az, hogy olyan magasra kell helyezni rajta a “motort” – ebben az esetben a bokát -, amilyen magasra csak lehet. Így ugyanis a boka a lábfej elnehezítése nélkül tudja kifejteni a szükséges erőt, és könnyebbé válik a lábon az előre-hátra hintázás a súlypont áthelyezésekor.
Usherwood csoportja úgy találta, hogy az emberi járásban több olyan elem van, amelynek látszólag nincs értelme. Más kétlábú állatok – például a strucc – nem sarkat használnak elrugaszkodáskor, hanem rugóként működő erős ínakat. A kutatók arra az álláspontra jutottak, hogy miközben ma már nincs szükség arra, hogy járásra és nagyon gyors futásra egyaránt alkalmas legyen a lábunk, az emberi lábat változatlanul hagyta az evolúció.
Miközben a normál emberi járás közben a sarok-talp-lábujjak útvonalon gördül a lábfej minden egyes lépésnél, az emelt talpú, magas sarkú cipőkben lépegető nők ezt a járástípust nem tudják alkalmazni: ringatniuk kell hátsójukat ahhoz, hogy a járás mintázatát megőrizzék.
Az emberi lábnál az izmok veszik át és adják tovább lépésenként az energiát, a műlábaknál azonban nincsenek izmok, így nem is szükséges, hogy az emberi járást utánozzák. Éppen ezért jobban hasonlít a normál emberi járáshoz egy olyan műlábbal való lépegetés, amely maga minél kevésbé követi az emberi láb felépítését. Ezáltal viszonylag gyors, viszonylag rövid lépésekkel nagy járási sebességet lehet elérni.
Egy másik, robotizált megközelítés viszont leutánozná az emberi lábat.
