Sarah Moore, az Albertai Egyetem munkatársa azt kutatja, hogy az emberi interakciók miként hatnak az érzelmeinkre, mennyiben befolyásolják akár egyes emlékeinkkel kapcsolatos emócióinkat, és úgy találta, hogy bár a negatív élményeknél kifejezetten javasolni szokták azt, hogy az ember “beszélje ki magából” a rosszat, addig a hatás a pozitív élményeknél sem különbözik.
A Medical Expressnek nyilatkozva ezt azzal magyarázta, hogy a kommunikáció, az érzelmek vagy emlékek kifejezése arra kényszeríti az emberi elmét, hogy analizálja azt, amiről beszél, ez a fajta feldolgozás pedig érzelmi tompuláshoz vezet – mind a negatív, mind a pozitív dolgokkal kapcsolatban.
“Azt szokták mondani, hogy nem szabad megkérdezni senkitől, hogy miért szeretnek. Ez igaz – senki ne kérdezzen ilyet. Az ember ne racionalizálja vagy analizálja az érzést, mert minél többször teszi ezt, annál halványabb lesz. Ha van egy pozitív érzés, amit érdemes megőrizni, nem szabad a ‘miért’-re gondolni.“
Magyarul a különlegesnek tartott élmények és érzelmek csak akkor maradnak azok, ha dédelgetjük őket, és nem osztjuk meg másokkal, nem kérdőjelezzük meg őket. Nektek mi ezzel kapcsolatban a tapasztalatotok?
