Monica Gagliano, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem egyik kutatójának egyik nap az jutott eszébe, hogy ha egyszer a növények reagálnak a fényre, veszély esetén pedig illékony vegyületeket is képesek kibocsátani, miért ne fordulhatna az elő, hogy hangokkal is képesek kommunikálni.
Ahelyett, hogy elhessegette volna az elsőre badarságnak tűnő gondolatot, összeállt néhány kollégájával, és letesztelte a hipotézist.
Az ausztrál kutatók első lépésben azt állapították meg, hogy a fiatal kukoricapalánták gyökerei kattanáshoz hasonlítható hangot hallattak, majd Daniel Robert, a Bristoli Egyetem és Sefano Mancuso, a Firenzei Egyetem professzorának segítségével azt is megnézték, hogy ennek a hangnak van-e bármilyen jelentősége.
A palántákat föld helyett vízbe helyezték, és az előbb említett kattanásokhoz hasonló, 220 Hz körüli hanggal szórakoztatták – meglepő módon a növények gyökerei a hangforrás irányába kezdtek hajlani.
A tudósok persze ennyivel nem elégedtek meg, jelenleg arra próbálnak választ találni, hogy a “hangoskodásnak” mi a szerepe a növények életében.
