San Franciscó-i vizsgálataikban a koronás verébsármány (Zonotrichia leucophrys) dalát rögzítették 1969 és 2005 között – úgy találták, hogy a város növekvő zajával versengő madarak mérhetően magasabb regiszterben csicseregtek 2005-ben, mint néhány évtizeddel korábban.
David A. Luther, a tanulmány egyik szerzője úgy véli, a koronás verébsármány a magasabb énekkel ahhoz próbált alkalmazkodni, hogy az eltelt 36 évben a hangfelvételek helyén jelentősen megnőtt a gépkocsiforgalom – a hangfelvételek szerint a dallam lényegében ugyanaz maradt, csupán “transzponálódott”.
A fairfaxi George Mason Egyetem kutatói szerint a zajszennyezés elmúlt 3-4 évtizedben tapasztalt emelkedése több madárfajt kiszorított a nagyvárosokból, a koronás verébsármány viszont azok közé a fajok közé tartozik, amelyek képesek voltak az alkalmazkodásra. Érdekes módon a városi léthez igazodó szárnyasok okosabbak vidéken élő rokonaiknál.
