Lars-Georg Hersoug a Science Nordicban három alapvető bizonyítékkal támasztotta alá elképzelését. Egyrészt az Egyesült Államokban 1986-2010 között a keleti parton volt a leggyorsabb az elhízás üteme, pont ott, ahol a szén-dioxid-koncentráció is legmagasabb az országban.
Másrészt, hogy állatkísérletek eredményei szerint – általa meg nem nevezett – környezeti tényezők is hatással vannak az elhízásra. Harmadrészt – és talán ez a legfontosabb -, hogy a szén-dioxid belégzése savasabbá teszi a vért, amit pedig már korábban összefüggésbe hoztak az orexin nevű hormon szintjének változásával; ez utóbbi pedig hatással van az ember energia-háztartására.
S bár a magunk részéről nagyon szívesen elhinnénk, hogy a CO2-ben dús levegő inkább felelős a pluszkilókért, mint a túl sok kalória és a túl kevés mozgás, a Science Nordic által megszólaltatott kutatókat sem győzte meg teljesen Hersoug érvelése.
Thorkild I. A. Sørensen, a Dán Elhízás Kutatási Központ vezetője szerint mindig dicséretesek az új és érdekes elképzelések, az előbbi okfejtést mégis megcáfolni látszik az a tény, hogy az elmúlt évtizedek során az elhízás a populációnak csak egy részét érintette, pedig a teljes lakosság ugyanazt a levegőt szívja.
