(Forrás: Indianai Egyetem / Yves Brun)
A Caulobacter crescentus a vízvezetékek belsejétől az orvosi katétereken át a fogakig bárhol megtelepedik, és szinte lehetetlen eltávolítani – a kórokozó váladéka ugyanis öttonnányi adhéziós erőt kifejtve 6,45 négyzetcentiméterenként a természetben fellelhető egyik legerősebb ragasztóanyag.
Az Indianai Egyetem, valamint a Brown Egyetem kutatói a “ragasztás” folyamatát tanulmányozva nagyfelbontású videomikroszkóp segítségével valós időben figyelhették meg a baktériumot.
Első lépésként a Caulobacter crescentus a sejt végén található baktériumcsillók segítségével tapadt a felületre – a csillók 2-10 nanométer átmérőjű és legfeljebb néhány mikrométer hosszú fehérjefonalak, amelyek finom szőrzetre emlékeztetnek az elektronmikroszkópban.
Miután hozzáért a “kiszemelt” felülethez, a csillók beszüntetik a mozgást, a mozgás blokkolása pedig aktiválja a továbbiakban a váladékképződést, amely a baktériumnak a felülettel érintkező részén ürül, és azonnal hozzátapasztja a kórokozót a kívánt helyre.
A kutatók két további baktériumnál is kimutatták, hogy a váladékképződés a felületi érintkezéssel aktiválódik. Az Indianai Egyetem és a Brown Egyetem tudósai arra mutattak rá, hogy a folyamat megértése segíthet különböző fertőzések megelőzésében és gyógyításában.
