Amíg a múlt pénteki, 2012 BX34 csupán 11 méteres volt, addig a 433 Eros 34 kilométer átmérőjű – szerencsénkre ez utóbbi néhány nagyságrenddel távolabb száguld el bolygónk mellett – január 31-én 26,7 millió kilométerre közelíti meg a Földet.
Legutóbb 1975-ben volt ekkora közelségben, míg legközelebb 2056-ban lesz ilyen kis távolságra.
Az aszteroida viszonylag fényes, így akár amatőr teleszkópokkal is jól megfigyelhető lesz február 10-ig, amint az Oroszlán, Szextáns, majd a Hydra csillagképeken halad át az éjszakai égbolton.
(Forrás: Universe Today)
Egy S-típusú aszteroida, amely elsősorban magnézium- és vas-szilikátból áll, ebbe a kategóriájába tartozik a kisbolygók 17 százaléka.
Az Erost 1898. augusztus 13-án fedezte fel Carl Gustav Witt berlini és Auguste Charlois nizzai asztronómus. Az 1036 Ganymed után ez a második legnagyobb földsúroló kisbolygó.
2000 februárjában a NASA NEAR Shoemaker űrszondája az Eros körüli pályára állt, majd egy évvel később, 2001. február 12-én le is szállt a felszínére. Az egy évi keringés során az űrszonda több mint 160 ezer felvételt készített az aszteroidáról, és százezernél több krátert azonosított.
A kisbolygón a felszíni gravitációs gyorsulás erősen változó, mivel az Eros alakja hosszan elnyúló, krumpli alakú. A nappali hőmérséklet elérheti a 100 Celsius-fokot, éjszaka pedig -150 Celsius-fok alá eshet. A kisbolygó 5,27 óra alatt fordul meg a forgástengelye körül.
(Forrás: NASA)