Közismert, hogy a denevérek echolokáció segítségével mozognak és táplálkoznak, ami azt jelenti, hogy magas frekvenciájú hangokat bocsátanak ki, majd elemzik azok visszhangjait.
Az Antwerpeni Egyetem kutatói modelleket készítettek egy patkósdenevér fejéről, arcberendezéséről, és arra jutottak, hogy a fő orrlebenyek feletti barázdák hozzájárulnak a hangnyalábok összpontosításához és a környezeti zajokból adódó interferencia csökkentéséhez.
A vizsgálatokból kiderült, hogy amikor a denevér az orrán keresztül hangot bocsát ki, a redők csökkentik a fő lebenyek méretét, ezáltal szűkítve a hangnyaláb fókuszát. Bár így a denevér nehezebben tudja meghatározni zsákmánya helyzetét, egyben csökken a környezeti zaj interferenciája olyan élőhelyeken, mint amilyen az erdő.
A mostani eredmények ellentmondanak a korábbi kutatásoknak, amelyek szerint a barázdák tágítják a hangnyalábot, segítve a denevért abban, hogy meghatározza, milyen magasan repül a felszíntől. A belga kutatók úgy vélik, a korábbi cikkek szerzői nem a megfelelő frekvenciatartományban mérték a változást ahhoz, hogy ilyen következtetést vonjanak le.
