Oroszosan Фаддей Фаддеевич Беллинсгаузен (Fagyej Fagyejevics Bellingshausen) balti német nemesi családban született 1778. szeptember 20-án az akkor még Orosz Birodalom, ma már Észtország területén található Saaremaa szigetén.
Forrás: Wikipédia
Tízévesen lépett az orosz haditengerészet kötelékébe, a kronstadti akadémia elvégzése után gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán. 1803 és 1806 között részt vett az első orosz földkörüli expedícióban, hazaérkezése után térképgyűjteményt készített a Csendes-óceán újonnan bejárt területeiről. Amikor 1819-ben I. Sándor cár elrendelte a déli-sarkvidékre indított első orosz expedíciót, Bellingshausent nevezték ki parancsnoknak.
A titokzatos déli kontinens, a Terra Australis Incognita hosszú ideje izgatta a tudósok és a felfedezők képzeletét. Az Antarktiszt először az angol James Cook kapitány hajózta körbe második Föld körüli útja során, és ő volt az első, aki 1773-ban átlépte a déli sarkkört. Cook jelentésében azt írta: “Nem vonom kétségbe, hogy a sark közelében lehet kontinens vagy jelentékeny földrész… Ez azonban természettől örök hidegre kárhoztatott… az emberiség számára teljesen használhatatlan.“
Az orosz expedíció 1819. július 19-én indult útnak két hajóval: a 900 tonnás, 111 fős legénységű Vosztok parancsnoka Bellingshausen volt, az 530 tonnás, 70 fős legénységű Mirnijé Mihail Lazarov. Az év végén elérték a Cook által felfedezett, a Tűzföld és az Antarktiszi-félsziget között fekvő Sandwich-földet, amelyről bebizonyították, hogy szigetcsoport, és Déli Sandwich-szigeteknek keresztelték át – Északi Sandwich-szigeteknek a mai Hawaii-t nevezték.
1820. január 26-án az expedíció – Cook után másodikként – áthaladt a déli sarkkörön, de a 70. szélességi foknál nem sikerült tovább jutniuk. Az Antarktisz Indiai-óceáni partjait háromszor is megpillantották a mai Márta hercegnő-part és az Olaf herceg-föld között, de a kedvezőtlen szél miatt partra szállni nem tudtak – igaz, a jéghegyek miatt ivóvízre sem volt gondjuk. Az Antarktisz felfedezésének dicsőségét utólag a brit Edward Bransfield és az amerikai Nathaniel Palmer is magának követelte, de a dokumentumok Bellingshausen elsőségét igazolták.
A telet Óceániában töltötték, majd 1820 novemberében újra útnak indultak. A második évben már sokkal szorosabb kört vontak az Antarktisz köré, mint Cook. 1821. januárjában a 69. fokig jutottak, és ott földet láttak; az addig ember által észlelt legdélibb földdarabot I. Péter cárról nevezték el. Ezt a területet csak több mint egy évszázad múlva találták meg újra a norvégok, és akkor bizonyosodott be, hogy valójában sziget.
A hajók rossz állapota miatt ezután hazaindultak, a Drake-szoroson áthaladva felfedezték a Déli-Shetlandok több szigetét, és megállapították, hogy ez 600 kilométer hosszú szigetlánc. Az egymást soha el nem vesztő két hajó 1821. augusztus 4-én eresztett horgonyt Kronstadtban, két év alatt mindössze két embert veszítettek.
Bellingshausen később a balti-tengeri hajóhad parancsnoka lett, az orosz-török háborúban admirálisként szolgált. 1831-ben szerepet játszott a lengyel forradalom leverésében, 1839-ben Kronstadt kormányzójává nevezték ki.
Nevét ma tenger, sziget, antarktiszi kutatóállomás, a Holdon kráter, a világűrben kisbolygó viseli.
