Egy 1848-ban készült dagerrotípia Edgar Allan Poe-ról
Forrás: Wikipédia
Az ifj. David Poe és Eliza Arnold második gyermekeként jött világra – szülei színészek voltak és a legenda úgy tartja, hogy Shakespeare Lear Királyának egyik szereplőjéről kapta a nevét, mivel a páros 1809-ben ebben a darabban játszott. Az apa 1810-ben elhagyta a családot, az anya pedig a rákövetkező évben meghalt gümőkórban.
Az árván maradt Edgar egy sikeres skót kereskedő, John Allanhez és feleségéhez került, s bár hivatalosan soha nem fogadták örökbe, így lett belől Edgar Allan Poe. Nevelőapja hol kényeztette, hol agresszív szigorral nevelte az ifjút. A család 1815-ben visszatért Nagy-Britanniába, ahol Edgar néhány évre elszakadt nevelőszüleitől, mivel bentlakásos iskolákban végezte tanulmányait.
Allanék 1820-ban tértek vissza a Virginia állambeli Richmondba, ahonnan Edgar 1826-ban a közeli Charlottesville-be költözött, mivel az év februárjában nyelveket kezdett tanulni az akkor csupán egy éve fennálló Virginiai Egyetemen. Itt mindössze egyetlen esztendőt bírt ki, mivel a szerencsejátékok eredményeként felhalmozódott adósságokat nem tudta fizetni – Edgar nevelőapja segítségét, pontosabban pénzét kérte „könyvekre és megélhetésre”, azonban az adósságok az újabb összegek ellenére tovább nőttek.
1827 áprilisában visszatért szülővárosába, Bostonba és hol hivatali, hol újságírói munkával próbálta fenntartani magát, azonban egy ponton túl be kellett lássa a helyzete reménytelenségét – 1827. május 27-én azt hazudta, hogy 22 éves (még csak 18 volt) és Edgar A. Perry néven felcsapott katonának.
Havi 5 dolláros bére nem volt kiemelkedő, azonban már abban az évben sikerült kiadnia első, 40 oldalas verseskötetét, amely a Tamerlane and Other Poems (Tamerlán és Más Versek) címen jelent meg 50 példányban. Talán mondani sem kell, de a könyvre senki nem figyelt fel.
Ötéves szolgálati idejét ki nem töltve, 1829. április 15-én leszerelt és a Maryland állambeli Baltimore-ba költözött családjához. Ez idő alatt született meg második kötete, amely az Al Aaraaf, Tamerlane and Minor Poems (Al Aaraaf, Tamerlán és Kisebb Versek) címet viselte.
Tett egy kisebb kitérőt 1830-ban a West Point katonai akadémián, azonban itt sem bírta háromnegyed évnél tovább – a legnagyobb hasznot abból húzta, hogy 75 centenként sikerült összegyűjtenie harmadik kötetének 170 dolláros megjelenési díját. A kadétok azt hitték, hogy az iskolában is bemutatott, a felettesekről született szatirikus műveket kapnak pénzükért cserébe – azonban az 1831-ben megjelent Poems (Versek) hat új alkotás mellett az Al Aaraaf és a Tamerlán reprintje volt.
Irodalmi pályára végleg bátyja 1831. augusztus 1-jei halála után lépett. Az egyik első olyan amerikai szerző volt, aki megpróbált kizárólag az írásból megélni, azonban a könyvkiadás akkoriban még volt egy virágzó ágazat, ezért folyamatos pénzügyi nehézségekkel küzdött. A költészet mellett ezért a prózával is próbálkozott és szerkesztőként is kipróbálta magát – igaz, folytonos alkoholizálása miatt nem sokáig.
1835. szeptember 22-én titokban feleségül vette unokatestvérét, Virginia Clemmet – Poe 26, míg a lány 13 éves volt. Mielőtt még a kollektív szívünkhöz kapnánk, meg kell említeni, hogy egyes történészek szerint a pár kapcsolata inkább testvéri volt és valószínűleg soha nem konzumálták a házasságot.
Virginia Poe egy halála után készült festményen
Forrás: Wikipédia
Bárhogy is legyen, Virginia szó szerint kijózanító hatással volt férjére – Poe 1837 januárjáig a Messenger munkatársaként dolgozott. Az újság példányszáma megötszöröződött, Poe pedig csak úgy öntötte magából a verseket, történeteket és kritikákat. 1841-ben jelent meg a The Murders in the Rue Morgue (A Morgue utcai kettős gyilkosság), benne az első kitalált detektívvel, a roppant excentrikus és zseniális C. Auguste Dupinnal – ha valakinek erről mondjuk Sherlock Holmes jut eszébe, akkor nem téved túlságosan nagyot.
Auguste Dupin az 1844-es Az ellopott levél című könyvben
Forrás: Wikipédia
A házastársaknak azonban csak hét jó év jutott. 1842 januárjának egyik estéjén Virginia éneklés közben vért köhögött fel – bár a tuberkulózis egészen 1847. január 30-ig nem ölte meg, a betegség okozta stressz Poe-t visszaterelte az alkoholhoz.
Ezen időszak közepére esik világhírű verse, A holló megjelenése – az Evening Mirror 1845. január 29-én publikálta. A mindössze 9 dolláros díjazást valószínűleg némileg kompenzálta a Poe által addig nem tapasztalt hírnév és ismertség.
Felesége halála után végképp elvesztette józan ítélőképességét, instabil személyisége a folyamatos alkoholizálással mind a magánéletben, mind az irodalomban kudarcok sorozatát eredményezte.
Baltimore utcáin, delíriumos állapotban talált rá 1849. október 3-án egy Joseph W. Walker nevű férfi – Poe-t azonnal kórházba szállították, ahol október 7-én, hajnali 5 órakor halt meg. A kórházban töltött idő alatt össze-vissza beszélt, képtelen volt megmagyarázni, hogy miért nem saját ruháiban találtak rá és állítólag halála éjszakáján többször is Reynolds nevet kiabálta – bár azóta sem világos, hogy kire gondolhatott.
Halála körülményei a mai napig rejtélyesek, az azóta eltelt bő másfél évszázad során a spekulációk között szerepelt már delírium tremens, szívbetegség, epilepszia, szifilisz, meningeális gyulladás, kolera és veszettség is.
