Az amerikai kutatók konkrétan nem látták, a hibrid utódokban található genetikai “ujjlenyomat” alapján állapították meg, hogy mégsem halt ki az elefántteknős.
A galápagosi teknősök a többi között arról nevezetesek, hogy ők ihlették Charles Darwin evolúciós tanát a természetes kiválasztódásról, amikor a brit természettudós a szigeteken járt. Emellett viszonylag feltűnő jelenségek, hiszen majdnem 400 kilogrammot nyomnak, hosszuk pedig elérheti akár az 1,8 métert és több mint száz évig is élhetnek. Napjainkban a Galápagos-szigeteken megmaradt tizenhárom teknősfajból többet fenyeget a kihalás veszélye.
Az elefántteknősök eredetileg csak Floreana szigetén éltek, és mindeddig úgy hitték, nem sokkal Darwin 1835-ös galápagosi utazása után haltak ki. A Yale Egyetem kutatói először egy másik faj, az Isabela-szigeten, a működő Wolf-vulkán közelében élő Chelonoidis becki 11 képviselőjének DNS-ben találták meg az elefántteknősök genetikai nyomát. A kutatók szerint az 1800-as években gyakori volt, hogy a kalózok és a halászok egyik szigetről másikra szállították a teknősöket, így elefántteknősök is átkerülhettek.
Immáron hozzávetőleg kétezer egyed DNS-ének elemzése után megalapozottnak tartják azt a következtetést, hogy valóban élhetnek még elefántteknősök a szigeten, ugyanis 84 Isabela-szigeti teknős genomja nem magyarázható másként, mint hogy egyik szülőjük elefántteknős.
A kutatók következő célja természetesen az, hogy fizikailag is megtalálják azt az egy vagy több túlélőt.
