A rajt 1825-ben fedezte fel Antonio Brucalassi olasz csillagász. Azért nevezték el Quadrantidáknak, mert a 19. században némely csillagatlaszban a Hercules, Bootes – Ökörhajcsár -, valamint a Draco – Sárkány – csillagképek között volt még egy konstelláció, amelyet Quadrans Muralisnak neveztek. Utóbbi viszont a korai asztronómusok egyik mérőeszköze, a csillagidő és a csillagok delelésének mérésére szolgáló fali kvadráns után kapta a nevét.
A legutóbbi évekig úgy gondolták, hogy a Quadrantidák egy régi, pályáján nagyon szétszóródott áramlat. Néhány évvel ezelőtt újra elvégzett elemzés eredményeként azonban ma már inkább egy fiatal, mindössze 500 éves rajnak tekintik.
Szülőüstökösének azt a kométát tartják, amelyet 1490-ben figyeltek meg kínai, koreai és japán csillagászok.
Míg 2011-ben az összes látványos meteorraj teleholdkor érkezett, a Quadrantidák az újhold-fázisra esnek, tehát égi kísérőnk fénye nem homályosítja el a januári csillaghullást. A jóslatok szerint a maximum idejéhez – reggel nyolc órához – közeli időpontban még napfelkelte előtt akár 120 meteor hullását is láthatjuk óránként.
