Széles körben elterjedt, azonban tévhit, hogy az Aida a Szuezi-csatorna megnyitójára készült, hiszen azt 1869 novemberében nyitották meg – igaz, Verdi „feltűnt” az átadón, hiszen a nyitóelőadás az 1851-ben elkészült Rigoletto volt.
A kavarodást valószínűleg az okozhatta, hogy az opera is Egyiptomban debütált, hiszen azt Ismail pasa rendelte meg a zeneszerzőtől; a két bemutató pedig bő két éven belül történt meg – 140 év távlatában talán érthető némi történelmi összemosás. Ráadásul Verdit a Szuezi-csatorna megnyitójára is felkérték – egy ódát kellett volna szereznie –, azonban ő ezt visszautasította. Válaszában kifejtette, hogy nem ír „alkalmi” darabokat.
A vájtfülűek úgy tudják, hogy az 1871 januárjában megrendelt darabot a kairói opera megnyitójára kérték, azonban ez is tévedés – bár az tény, hogy az opera ezzel a darabbal kezdte meg működését.
Zenéjéért Verdi 150 ezer frankot tett zsebre, a librettót azonban a francia régész, Auguste Mariette története alapján az olasz Antonio Ghislanzoni írta. Az ősbemutató során használt jelmezek, kiegészítők és díszletek szintúgy a régész keze munkáját dicsérték.
A darab talán legismertebb dallama a Metropolitan Operaház előadásában.
S bár Verdi nem vett részt a kairói premieren, felháborította, hogy az előadáson kizárólag kritikusok, politikusok és egyéb közméltóságok vettek részt, míg az utca emberét, a nagyközönséget nem engedték be. Éppen ezért a maga részéről az 1872. február 8-án, a milánói Scalában megtartott olasz (és egyben európai) előadást tartotta az elsőnek.
A darab mindkét alkalommal hatalmas sikert aratott, ezért Olaszország operái mellett az egész világot meghódította a következő évtizedben.
Az ősbemutató óta eltelt 140 év, azonban az Aida kiállta az idő próbáját: jelenleg a 13. legtöbbet játszott opera a világon. (Igaz, Verditől manapság a Traviata a legnagyobb siker, amit előadások számában csak Mozart Varázsfuvolája tudott megelőzni.)
Pavarotti a milánói Scalában.
