A tehén méretű növényevő őshüllő két agyarral és szarvval “ékesített” csőrrel rendelkezett.
“Agyarai voltak, így azt hihetnénk, hogy ragadozókénr éltek, a valóságban azonban növényevőkről van szó” – magyarázta Andrew Rozefelds, a Queenslandi Múzeum paleontológusa, aki rámutatott: a dicynodonták a leletek alapján minden kontinensen előfordultak eddig, kivéve az Antarktiszt.
Ausztráliában 30 évvel ezelőtt mindössze egy esetben kerültek elő fosszíliáik, az állat testméretéből kiindulva meglepő, hogy nem gyakoribbak a maradványaik.
“Sokkal több fosszília őrződött meg” – vélekedett az őslénykutató, aki bizarr kinézetű állatoknak nevezte a dicydontákat.
Stuart Ball, a Tasmániai Egyetem kutatója, aki meghatározta a fosszíliák korát, úgy véli, hogy a maradványok a kora triászi időszakból származnak, 250 millió évesek, vagyis a perm-triászi nagy kihalási esemény utánról származnak.
Andrew Rozefelds kiemelte, hogy a lelet arról tanúskodik, hogy a dicydonták nemcsak éltek “Ausztráliában”, hanem sokkal tovább fennmaradtak itt, mint bárhol másutt a világon.
A dicynodonták az emlősszerűek közé tartozó Therapsida őshüllők egy alrendága volt. Kicsi vagy nagy termetű növényevők voltak két agyarral, ez utóbbiról kapták nevüket, amelynek jelentése: “két kutyafogúak”.
Hetven nemük ismert, amelyek közt volt patkány- és ökörméretű is. Koponyájuk elülső része és az alsó állkapcsuk általában keskeny volt és a primitív változatokat kivéve fogatlan, ehelyett a száj elülső része csúcsos csőrt alkotott, és úgy rágtak, hogy az alsó állkapcsukat hátramozgatták, ami erőteljes nyeső hatást eredményezett.
Testük rövid, erős, hordószerű volt, rövid farokban ért véget és erős lábak hordozták.
A dicynodonták a középső perm idején jelentek meg, a késő perm idejére pedig ők lettek a legsikeresebb és legelterjedtebb szárazföldi gerincesek. A 251 millió évvel ezelőtt bekövetkezett perm-triász kihalási eseményt csak két családjuk élte túl.
